Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943
5 leikükön könnyítsenek, hanem használjanak is velük. Jó lenne, ha arra is tudnának ügyelni, hogy panaszukkal ne ártsanak senkinek, különösen ne igazta- lanul. Akárhányszor csalódnak, tételezzék fel embertársaik szándékáról mindig a jobbat: önmaguknak használnak vele. A sok panaszkodás erősíti a kisebb- értékűségi érzést. Ez éppenúgy hiba, mint a másik szélsőség: az önhittségből, az elvakultságból eredő bosszúszomj. Az önálló véleményalkotás és kezdeményezési bátorság megerősödik önökben, ha már eredményeket mutathatnak fel, ha nem terhelik félbenmaradt sikertelen munkák emlékei. Teremtsenek és tartsanak rendet különösen hivatali munkájukban: ezért mindig forgassák a Tanterv és Útmutatást, a Rendtartást és az Utasítást. Hamarosan be fogják látni, hogy szinten maradásuk, továbbképzésük érdekében állandóan olvasniuk kell legalább a Néptanítók Lapját. Legjobb, ha panaszaikkal hozzánk fordulnak. Mi bizonyára segítséget nyújthatunk. Egyben esetleg jövendő kartársaiknak is használnak. Az írásbeli panaszkodás azért is jó, mert közben sok mindent saját maguk újra átgondolnak, azt rendezgetve, mentesülnek a túlzásoktól. A panaszkodásuk alkalmával jusson eszükbe: vájjon önök nem adnak okot működésükkel másoknak panaszra? Bizonyára ráeszmélnek, hogy igenis adnak. Ezek a gondolatok egyrészről panaszkodásaiknak fékei lesznek, viszont Önöket cselekedeteik igazságosabbá, megfontoltabbá-tételére nevelik. A tanítói életpályának az emberek által való inegbecsültetéséhez mindannyian hozzájárulunk. Azon legyenek, hogy önök minden tevékenységükkel a rabszolgasorsból elinduló nevelői hivatás felfelé íveléséhez járuljanak hozzá! Csekő Árpád. 2. Horváth István ny. tanítóképző-intézeti tanár, ny. polg. isk. igazgató 1944. március 10-én rövid kórházi szenvedés után elhunyt. A március 22-i temetésén a pápai m. kir. állami tanítóképző volt tanárától az ifjúság énekével és az igazgató emlék- beszédével búcsúzott. Horváth István Győrben, 1877. szeptember 4-én született kereskedő szülőktől. Győrben szerzett oklevelével öt évi tanítóskodás után került 1902-ben a pedagógiumba. Szép polg. isk. tanári oklevelet szerzett. 1912-ben vétetett fel az Apponyi-kollégiumba. Közben Kőszegen, Törökbecsén és Zólyomban polgári iskolákban tanított és meg is nősült. 1916-ban került a zilahi áll. tanítóképzőhöz. A román megszállás alatt mint városi élelmező és anyakönywezető élt meg és szolgálta a magyar érdekeket. 1919-ben a románqk kitoloncolták. Egy évig az esztergomi érseki tanítóképzőben, 1920-tól 1924-ig a pápai állami tanítóképzőben tanított, 1924. szeptemberében magánpolgári iskolát nyitott Pápán, ahol akkor csak egy államsegélyes zsidó fiúpolgári iskola volt. Ugyanabban a tanévben átvette polgáriját a rk. egyházközség, amibe a zsidó polgári iskola beolvadt. 1937-ben történt igazgatói nyugdíjazásáig létesített iskoláját felvirágoztatta. Mint nyugdíjas sem pihent- Szinte halála napjáig végezte mérhetetlen buzgalommal a város légoltalmi ligájának ügyeit. Amikor most rá szeretettel visszaemlékezünk, szolgáljon példaként mindnyájunknak az. a csodálatraméltó törekvés, mely őt egész élete során sarkalta, valamint az a nagyfokú szívósság, mellyel ez az elhunyt magyar testvérünk vágyait megvalósította, Csekö Árpád.
