Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1942
4 tanítóság, mint tisztviselőosztály eseteben nemcsak a foglalkozás azonos, hanem az iskolázottság is. Nyilván az előbbiek következménye, hogy a katonaságnál rögtön az válik mindenkiről köztudomásúvá: tanító, vagy nem tanító. Nem kell részleteznem azt, hogy már csak ebből a szempontból is milyen döntő fontosságú az önök egyéni viselkedése az össz- tanítóságra és a tanítóképzésre nézve. Következőleg: önöknek jobbaknak kell lenniük, mint másoknak. Joggal elvárhatjuk önöktől az életben internátusi gyakorlottságuk alapján, hogy tapasztalataik révén biztosítékai lesznek egyenletes jóra- törekvésben emelkedő irányzatú közszellemnek. Felhívom erre figyelmüket azért, mert az olyanok, akik nem szoktak hozzá a nap 24 órája szinte minden percének közületben való élésére, azok a járatlanságuknál fogva valamilyen túlzásba esnek. A minden emberben (meglevő szemérmesség alapján cselekvők kigúnyolásban részesülhetnek, viszont az oktalanul testileg és lelkileg szemérmetlenek előidézői lesznek egv bizonyos rossz irányú eldurvulásnak. A hirtelen kialakult barátságokban lelkünk, énünk teljes feltárása csak ritkábban lesz mélyítő hatású, sőt legtöbbször merevítő, aggodalmakra adva alapot: visszatartó hatású. Egészen rossz eredményre vezet, ha nem egyesek, hanem közületiek lesznek annak birtokosaivá. Az ilyen lelkét teljesen feltáró rendszerint későn és akkor veszi észre magát, amikor a barátja, a többiek részéről nincs viszonzás. Látszólag a társak nagyon helyes és szükséges tartózkodása fogja megmerevíteni a kapcsolatot. Ha ezen önök közben-közben el fognak merengeni, akkor az ilyen időszakos zökkenők azért nem borítják fel a közületi jóviszonyt, sőt edződésre, fejlődésre lesznek jók. Nagyobb vigyázattal kell hogy eljárjanak a szükségszerűen előálló közvetlenség tekintetében. A neveléstudományi tanulmányaik alapján könnyen belátják, hogy nem okos, ha a természetükké válik a gátlás nélküli, a csiszolatlanul természetes testi és lelki élet. Nagy szükség van arra, hogy tanult neveltségük fékezze önöket a véleménynyilvánításban, a primitiv vágyaik közlésében. A határozottságot, keménységet pedig nemcsak goromba és csúnya szavakkal lehet elérni. A finomabb női társaság nélküli életben nemcsak annak érzéki hiánya vigyen szerepet beszélgetéseikben, hanem serkentse jóirányú törekvésre abban a tekintetben, hogy közönséges beszédeik, cselekedeteik ne legyenek szokássá válva gátlóivá az 'úri társasági fellépésüknek. Figyelmeztetnem kell önöket arra, hogy a katonai életben, annak nevelői ténykedői közül sokak tartani fognak az önök bírálatától. Parancsnokaik nagyrésze nem iskolázott nevelő és mégis nevel. Lesz alkalmuk önöknek példákat látni arra, hogy tudományosan megalapozott módszerek nélkül is nagy eredményeket lehet elérni. Végezzék munkájukat nyitott szemmel, de tartsák meg véleményüket saját maguknak. Legyen erejük arra, hogy elhatározásaiknak majd akkor szerezzenek érvényt, akkor próbáljanak tanult nevelőként parancsolni, amikor hosszabb szolgálat után megfelelő katonai rangot elértek. De tegyék is ezt meg, ne fásuljanak el a kiképeztetésük alatt. Jól jegyezzék mqg azt, ha valahol, akkor éppen a katonáskodás alatt a jó példa ér legtöbbet. Nem oktatások, intelmek, kellenek a csúnya beszéd elkerüléséről, hanem sok-sok
