Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1937
9 éli, amikor a lélek a maga strukturális átalakulásával van elfoglalva, más kb. 12—17 éves korig az egyéniséghez kötött tárgyak vonala semmit sem fejlődik. Eme időközben az iskola, de különösen a reális élet fokozottabb mértékben kezdi érdekelni a tanulót. Az élet a maga természetes ható erejénél fogva ezt az időt ki is használja, amit igazol a közhasználati tárgyak görbéje, mely 12—17 év között 3 egész ponttal, merész ívelésben halad fölfelé. Éhez képest az iskola hatóereje csak 50%-os. Az iskola ezt a hatást könnyen fokozhatná, hiszen a tanuló a jelzett életszakaszában határozott formában keresi a komoly vezetőt; ha ilyenre akadt, ahhoz feltétlenül ragaszkodik. Az iskola erkölcsi tekintélye a növendék előtt ezekben a korokban a legerősebb, iskolai feladatok végzésében, szorgalmi munkák elkészítésében a legnagyobb lelkiismeretességet és szolgálatkészséget a tanuló részéről ilyenkor tapasztalhatunk. Ugyanebben az életszakaszban (12—17 év), amikor a gyermekben megindul az „etikai én“ formálódása, a vallási tárgyak vonala csak igen kismértékű emelkedést mutat. Meggyőződésem, hogyha a reális élet erősebb valláserkölcsi alapon nyugodna, a tanuló lelki élete ilyen irányban is határozottabb formában jutna kifejezésre. Akkor talán a kérdőívek is több ilyen feleletet tartalmaztak volna : „A rózsafűzérhez ragaszkodom, mert édesanyám halálos ágyán ajándékozta nekem.“ — Vagy ,,A Szent Antal éremhez ragaszkodom, mert már 5 éves korom óta mindig nálam van és édesanyám ajándéka.“ Valószinűnek tartom azt is, hogy ama iskolásnövendékektől kerültek ki a vallásos tárgyak nagyobb számban, ahol a vallásos egyesületek élete elevenebb, bensőségesebb. Egy-egy iskola átlagosan 3—4%>-ban növelte a vallásos tárgyak számát. Csupán egy iskolánál fordult elő, hogy növendékei 16%-ban őriztek maguknál vallásos tárgyakat. Ennek okát kutatva megtudtam, hogy ebben az iskolában igen kemoly vallásos egyesületi élet folyik. Az egyéniséghez kötött tárgyak görbéje a 12—17. években mélyen lesűlyedve, valósággal két részre tagozódik. Mind a két területnek a gyermeki lélek strukturális átalakulása következtében egymástól teljesen elütő a színezete, amely az előforduló tárgyak minőségi külömbségében megtalálható, (lásd az 1. ábrát.) Mások a gyermekkor, a serdülőkor és mások az ifjúkor jellegzetes tárgyai. Míg a gyermekkorban uralkodók a naiv játékok, fantáziáját, öntevékenységét állandóan foglalkoztató különféle szerkezetek, addig a serdülőkorban megnövekednek az iskolai tárgyak, s mivel a befeléforduló ész erősebben kezd önmagával foglalkozni, előkerülnek a tükrök,
