Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1936
6 példájában mutatta meg, hogy a munka nem teher. Nem is tiltakozott soha a munkatöbblet ellen. Ha az iskolai élet több és nagyobb szolgálatot kívánt, mindig készségesen ajánlta fel segitségét. De ebben semmi érdek nem vezette. Szerény, csendes, zajtalan munkása volt az intézetnek. A kirakatszerüségre nem pályázott, a föltűnést nem kereste. Amit tett, az ügyért s az ifjúságért tette. Ez utóbbinak alapos ismerője és gondos nevelője volt. Nem egy szegénysorsú diák élvezte éveken át szíves vendégszeretetét és nem kevés amazok száma, akiknek a szegényes életkörülményein könnyített. Mindig talált alkalmat és módot, hogy a szűkölködőknek segítője, az ingadozónak támasza, az elhagyatottnak jótevője legyen. Őszintén szerette az ifjúságot és ennek életével, cselekedetével, bírálatával és az osztályozással adta tanújelét. De mások segítése elől sem zárkózott el. Szamaritánus maradt mindig, mert együttérző, melegszívű és bölcs életfelfogású ember volt. Mint kartárs is példátadóan szolgálta a tanári testület érdekeit. Nyugodt, megfontolt ítéleteivel tárgyilagos javaslataival, önzetlen szolgálatkészségével a közös munka számtalan problémájának a sima megoldását segítette elő. Az önképzés és továbbképzés mindig munkaprogrammjába tartozott, s ezt a ritka vonást nem mosta le az évek sokasága sem. Már az ötödik évtized köszöntött rá, amikor a fiatal kartársak társaságában a testnevelés újabb irányait kívánta megismerni a testnevelői tanfolyamon. Alapossága itt sem hagyta cserben. Az 50-es években járva fölvette a versenyt a modern testgyakorlat felfokozott követelményeivel. Gondos irányítással és vezetéssel évente szerzett egy-egy elismerő oklevelet az intézetek közötti versenyeken. Az ö vezetése alatt elindult kis csapat minden alkalomkor mint győztes tért haza. Az intézeti sportkört mint tanárelnök éveken át vezette és a sport különféle ágait az ifjúsággal megkedveltette. Tárgysze- retete a sportköri munkában épúgy megnyilvánult, mint akár a kézimunkában, rajzban (melynek képesített szaktanára), akár más tantárgyban. Hosszú működése alatt többféle tantárgyat tanított. Legszívesebben mégis a kézimunkánál időzött és ebben is érte el a legszebb eredményt. Művészi lelke itt érezte magát otthon. Az idő azonban elsuhant. Érdemes működésének egyes állomásai egymásután szedegették el éveinek számát, nevelői lelkületének értékes vonásait, tanári főikészültségének frisseségét, szakképzettségének rugalmas tartalmát. Mindezek azonban mély, kitörölhetetlen nyomokat hagytak azokban az intézetekben, amelyeknek történetéhez Giky István neve fűződik. A mi intézetünk őszinte titsztelettel, igaz nagyrabecsüléssel és önzetlen baráti érzéssel iktatja be Csiky István kartársat az intézet volt tanárainak hosszú listájába s jó szívvel kívánja, hogy a jól megérdemelt nyugalom évei számosán sorakozzanak egymás mellé, minél több örömmel, bensőséges zavartalan boldogsággal töltsék meg munkás életének pihenő szakaszát és testi frisseségben, lélekből fakadó derült, vidám hangulatban sokat gyönyörködhessék a múltnak gazdag emlékgyüjteményében, családjának boldog jövőjében.
