Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1936
5 felnőtt fiának elvesztése megtörték testi és lelki erejét. Munkabírásának fogyatkozását évente érezte s ezért 1936. júliusában nyugdíjazását kérte. Távozását mindannyian megérezzük, hiszen egy régi, kipróbált, kemény, szilárd munkaerő kapcsolódott ki az intézet életéből. Jóidőre hiányozni fog az az ismeretmeny- nyiség, amelyet személye képviselt. A kartársak igaz barátsága, őszinte tisztelete, tanítványainak hálája kísérte nyugalomba s őrködik hosszú működésének eredményei felett. Engedje meg a Mindenható, hogy a nyugalom éveiből minél többet tölthessen családja körében, boldogságban, örömben, megelégedettségben s abban a tudatban, hogy az intézet mindig hálásan, nagyrabecsüléssel gondol a szép múltra visszatekintő munkására. CSIKY ISTVÁN. Amikor intézetünk első életévét élte, akkor lépett a búcsúzó kartárs a tanügy szolgálatába. Mint Erdélynek szülöttje (Kisküküllő vm. Dombó község) ott is helyezkedett el. Az unitáriusságnak régi, közel két évszázados kollégiumában (Székelykereszturon) kezdte meg működését 1896-ban. Élete azonban nem ezzel az ősi iskolával lett eljegyezve. Hétéves szolgálat után rövid időt töltött más iskolákban, majd 1905-ben a modori áll. tanítóképző-intézethez került. Az erdélyi levegőhöz szokott ifjú tanárt azonban a Kis Kárpátok tövében fekvő csinos város nem tudta lekötni. Szíve visszavágyott a székelyek földjére, pedagógus lelke a székelyfiúkat kívánta nevelni. Egy évi távoliét után ismét üdvözölhette szeretett szükebb hazáját és pedig a székelykereszturi áll. tanítóképző-intézetben. Ez a megtelepedés tulajdonképeni kezdete élete elrendezésének. Otthon volt, tehát hozzáfoghatott a tervezésekhez. A 14 éves szolgálat valóban hűséges munkássá avatta és csak az 1918-ban bekövetkezett megszállás bírta újabb vándorlásra. A közeli szomszédságban, Máramaros- sziget lett az új otthona, de csak egy évre. A város elvesztésével ismét költözött és a nyíregyházi tanítóképző fogadta be a menekült tanári családot. A néhány esztendős tanítóképző 8 éven át hasznosította azt a lelkiismeretes munkát, amellyel a szülőföldjétől elszakadt tanár a fiatal intézetet fejődésében támogatta. A szolgálat érdekéből kifolyólag 1927-ben a mi intézetünk lett további működésének színhelye. Csiky István egyike ama keveseknek, akik a tanári pályán 41 évet ajándékozhatnak az iskolai életnek. Valóban ajándéknak minősíthető, mert minden munkáját szeretettel végezte. Lelkének szerencsés összetétele, a tanügyi pályára predestinálta. Az indulatmentes szív, az ifjúságot nagyrabecsülő és azzal együttérző nemes lélek, a lendületes munkakedv, a letörhetetlen munkabírás, a páratlan pontosság, az aprólékos pedantéria hol szolgálhatta volna eredményesbben mások javát, mint a tanteremben. Mindig kedvvel tanított, s ezt a sajátságát megőrizte máig. Tanítványai körében élő
