Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935
5 adott. A Te mértéked meg is nyugtatta a tanítványokat. A megállapított érdemjegyek nem maradtak rideg számok, hanem a szorgalomnak, munkakedvnek állandó élesztői lettek. Élesen látó szemed csakhamar felismerte a növendékekben szunnyadó rajztehetséget, de a látómezőbe állítottad azokat is, akik — érezvén gyengeségüket — mások árnyékában szerettek! meghúzódni. Ez a mesteri törődés mozgásba hozta a tehetséget, táplálta a művészi hajlamot, és elindulásra serkentette a bátortalanokat. Bőséges utra- valóval bocsátottad el tanítványaidat. Nem lesz hiányuk a veteményes kertjükben. Magas színvonalra emelted a rajzoktatást, amit az intézet külön,- leges értékei közé sorolhat. Ebben a törekvésben nem vezetett semmi más, mint az a komoly meggyőződés, hogy a rajz minden tantárgy /érdekeit szolgálni köteles. A talajt jól előkészítetted. Ne fájjon, hogy, többé azon nem munkálkodhatsz. Az életben sorra következnek azok a percek, amikor hol ezt, hol azt kell átadnunk. Eddig is ezt gyakoroltad. A művészet elemeit osztogattad évtizedeken át és mindig tellett abból, amit kivételes munkakedved közel négy évtizeden át egybegyüjtött. Mindig vetettél, de mindig is arattál. Boldognak mondhatod magad, mert virágos tavasz és áldott gazdag nyár után szép verőfényes ősz köszöntött Rád, amely arany- sugaraival vágyaidat melengeti. Amidőn a mai nappal hosszú érdemekben gazdag eredményes tanári munkásságod lezárul, kartársi nagyrabecsüléssel köszönjük értékes munkádat és abban a reményben veszünk búcsút, hogy a meglevő kapcsolat még szorosabbá válik s a pihenés napjait reményeidnek beteljesülése fogja derültté, széppé, örömteljessé tenni. A jóságos Isten áldása legyen és maradjon Veled, kedves családoddal, hogy a nyugalom éveit sokáig teljes megelégedésben és zavartalan boldogságban élvezhesd.«
