Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935

4 Szemerédi János igazgató a junius hó 30-án tartott záróértekezleten az alábbi szavak kíséretében nyújtotta át. »Az emberi életnek kezdetben vízszintesen, majd csakhamar ivelően emelkedő pályája kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb szakaszokra tagozódik, amelyeket különleges külsejű és sajátos beosztású állomások határolnak el egymástól. A pálya egyik szakaszának a végén ott áll a kifejlődött ifjú fizikai erejének teljében, tudásának frisseségével, lelkének ideális vágyai­val, az élet boldogságába vetett erős hitével, a becsületes munka sikerének a reménységével és a pálya iránt érzett mélységes szeretetével. Egy másik távolabb fekvő szakaszállomása az, ahová most jutottál el, Lajos bácsi. Örül­het a lelked, hogy az állomást elérted, mert testi és lelki frisseségben, vi­dám életkedvvel, munkabírással, célkitűzéssel és ami a legörvendetesebb, szerető utitársakkal érkeztél meg! A kiváltságosok közé tartozol! Hányán törnek le útközben, hányán esnek el, hányán veszítik el testi és lelki erejü­ket, hányán hülnek ki a szeretetben, hányán szegényednek el anyagilag és lelkileg, hányán rongyolódnak le és hányán érkeznek meg utitársak nél­kül! Hosszú pályát futottál be s a Te művészi lelked mindvégig megőrizte lágyságát, simulékonyságát, szín- és formagazdagságát, lendületét és azt a páratlan invenciót, hogy a tantványok előtt miként kell feltárni a művé­szet kapuit. Még a múlt században indultál el! Egyike vagy azoknak, akiknek a tanítókép­zés szolgálatába szegődött rajz és kézimunka tanításának többszöri metamorfózi­sával kellett kísérleteznetek, és a kialakulófélben lévő tantárgyat úgy ápol- gatni, hogy a fejlődésnek mai nívójára emelkedhetett. A Ti pedagógiai meg­látástok és művészi érzéketek, úgy alakította ezt a tantárgyat, ahogyan a művelődés és oktatás folytán formálódik az emberi lélek. Mennyi nyers­anyagot dolgoztál meg, hány primitiv kéz rajzmozdulatait finomítottad meg és növelted a készségig, mennyi üres formát töltöttél meg tartalommal. Tanítványaid nevei beszélnek erről, s rajzaik megszólalnak testi és lelki szemeink előtt. A 38 éves múltat mutatják be a maga eredetiségében, lelkiismeretességében, lelkesedésével és változatlan dinamikájával. A hiva-t tali felsőbbség nem egyszer ismerte el kiváló érdemeidet, (az Országos Rajztanáregyesületnek 1923-ban Pápán tartott első vándorgyűlésén rende­zett rajzkiállításon az intézet növendékei szép szerepléseiért, valamint az ipariskola rajztanmeneteinek szakszerű bírálatáért miniszteri elismerésben részesült a VKM 10.795/1923. és VKM 765—05/36—1931. számú ren­deletével), a rajzpályázatok bírálatai pedig tanítványaid fejlett rajztudásá­ról emlékeznek meg s a tárgyilagos kritikát elismerő oklevelekkel és pálya­díjakkal erősítik meg. Mindezt mi biztosította? Az alapos szaktudás rugal­mas volta, a tárgyszeretet, a munkaszeretet és főleg a rajz megkedveltetése! Ezeknek a nemes vonásoknak igazi színt azonban az őszinte jószívűség, a mindenkivel szemben megnyilatkozó páratlan jóindulat és igazságszeretet

Next

/
Thumbnails
Contents