Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935

Búcsúzunk

(Boday Lajos tanártól.)

1920-ban — a letárolást követő újjáépítés évében — lépett az intézet szolgálatába. A dunántúli származású Buday Lajos tehát szülőföldjének, a sopronmegyei Garta kisközség szomszédságába került. Ezzel régi vágya teljesült: minél közelebb lenni a szülőfalúhoz, valamint a nemzet történe-« tének m'ár első századában szerephez jutott híres Kapuvár és Kanizsaiak városában épült polgári iskolához, amely középiskolai tanulmányainak első állomása volt. A négy év letelte után a mesés szépségű Székelyföld lett az otthona s a székelyudvarhelyi állami főreáliskolában fejezte be középiskolai tanulmányait. Kiváló rajztanárának, Gaál József (utóbb a keszthelyi premontrei gimnázium tanára) tanácsára a képzőművészeti főiskolára iratkozott be. A küzdelemnek négy nehéz esztendejét vállalta ezzel magára. A sok nélkülözés azonban nem törte meg erejét, nem szakította el céljától, A már akkor megnyilatkozó tárgyszeretet naponta feledtette vele, hogy hiányzik a mindennapi kenyér. A sok lemondást bőven kárpótolta az oklevél, amely hamar álláshoz is juttatta.

Az ifjú lelkes tanár az ország legszebb vidékeire került: Turóc- szentmárton, majd Gyergyószentmiklósra. Mily szerencsés körülmény, hogy a művészet kedvelője és művelője hazánk pazar vidékeinek szépségeiben füröszthette művészi lelkét. S mégsem érezte magát otthon, hiányzott a Dunántúl. Nem sokat kellett várakoznia. Csakhamar elnyerte a tapolcai áll. polg. fiúiskolánál megüresedett rajztanári állást, ami azonban nem jelentett pontot tervezésében. Szive más iskolatípushoz húzódott. A szerencse most is kedvezett. 1917-ben Nyíregyházán felállított tanítóképzőnek Buday Lajos lett az első rajztanára. Igaz örömmel, nagy tervekkel költözködött az új állomáshelyére. Az új intézetben újult erővel indította meg a munkát és fáradhatatlanul buzgólkodott, hogy a gyermekéveit élő intézet fejlődését tőle telhetőleg támogassa. Három éven át szolgálta hűségesen és eredményesen a kezdő intézetet s csak Dunántúl kedvéért vált meg tőle. Elérte azt, amire mindig vágyódott: Dunántúlon, tanítóképzőben tanítani. Életének kiváltságos napjai közé számítja azt, amikor Pápán megtelepedett és a tanítóképző-intézet rajzszertárának őre lett. Azóta eltelt 16 munkás esztendő, elkövetkezett a pályától való bucsuzás. Ez alkalommal a kir. főigazgató úr — Balázs Béla tanügyi főtanácsos — elismerő iratát

1*