Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935
44 III* Az intézet működése* 1. Nevelés, fegyelem. »Előbb légy erkölcsös és csak azután tudós, mert erkölcsösség nélkül rossz tudós leszel!« A stoikusoktól származó eme igazság figyelmeztet minket, hogy az iskolai munkának mi legyen az alapja. Nem a didaktikai, metodikai problémák nyugtalanítják a tanügyi embert, hanem az évszázados kérdés: miként neveljünk? E nehéz feladat szolgálatába állítottuk az egész tanítást, a házi és iskolai rendet, az intézeti élet apró mozzanatait, az ifjúsági egyesületeket, a sok külsőséget és a belső értékeket. Intézkedéseink tartalmát úgy szabtuk meg, formáját úgy választottuk, hogy a növendékek érezzék, miszerint az intézetben minden az érdekeiket szolgálja. Nyomatékosan kiemeljük, hogy a nevelési munkában a növendék munkatárs, tehát nem szenvedő fél, hanem cselekvő egyén. Mindany- nyian szabad emberek, mert azt cselekedhetik, illetve cselekszik, amit az erkölcsi törvények előírnak. A tanításban is munkatársak és nem a >»le- feleléssel« tesznek eleget kötelességeiknek, hanem akkor, ha a tudásukat gümölcsöztetik, ha élő tudássá változtatják. Ehhez a gyakorlóteret az! ifjúsági egyesületek adják elsősorban, amelyeknek a felkarolása, állandó támogatása minden növendéknek kedves kötelessége. A házi- és iskolai rendet mentesítettük a ridegségtől. Ennek megfelelően alakítottuk ki a társas érintkezés formáit, áthidalásokat építettünk1 a hivatali helyiségekhez, a szokványos távolságot megrövidítettük és mindenben a nyílt őszinteségnek és becsületességnek adtunk helyet, amjely vállalja a tetteknek és cselekedeteknek következményeit. Az erkölcsi nemesség az első és csak azután következik a szép tudás. Hogy az intézet szokásait, házi- és iskolai rendjét a szülők és szállásadók teljesen megismerjék, szülői értekezletet tartottunk ebben az évb'en is; a vidéki szülőket pedig körlevélben tájékoztattuk. Abban a reményben tettük ezt, hogy a határozatlan lépésű és bizonytalan járású ifjút az iskola falain kívül a szülők fogják támogatni, hogy az ifjú el ne essék. A segélynyújtásnak többféle formáját vezettük be. Tanácsadások, beszélgetések, tárgyalások, összejövetelek mind-mind preventív intézkedések voltak. Egyes külsőségeket is érdemesítettünk arra, hogy a növendékek kedélyvilágát, szépérzékét és jóizlését fejlesszük. így a dolgozókba bevonult a virágápolás, a falak díszítése, az étkezések alatt a rádió műsora tölti ki! az üres perceket, az ebédlőben a magyar agyagművesség vidéki készítményei csinosítják a falakat stb. Közös örömök forrásává tettük a Mikulás- estet, a karácsonyi búcsúösszejövetelt és a farsangi vidámestet. Sokaknak! megnyílt a szivük és meg is telt kedves emlékkel.
