Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935
43 9. Egészségügy. Az intézet életében igen megnyugtató mozzanat, hogy az ifjúság egész éven át kitűnő egészségi állapotnak örvendett. Komolyabb, avagy súlyosabb betegség senkit sem látogatott meg. A szokásos téli légzőszervi megbetegedéseken, továbbá a tavaszi szórványosan fellépett influenzán kívül a fiiltőmirigygyulladás kellemetlenkedett. Egyik esetben annyira makacs formában jelentkezett, hogy több heti kórházi ápolásra szorult az illető növendék. Egy másik növendéket a gyermekkorból visszamaradt rendellenesség miatt kellett Budapesten operáltatni. Ezeket leszámítva, csak je- lentéktelen megbetegedések fordultak elő. A gyors növekedés miatt néhány növendék a tüdőcsucshurutra lett hajlamos. Az egyik közel lakó növendék több heti pihenésre ment haza és onnan teljesen meggyógyultan tért vissza. Eme gyengébb szervezetüek erősebb élelmezésben részesültek. A betegszobai felügyelői tisztet Kiss István IV. é. növendék töltötte be. Munkakörét pontosan, lelkiismeretesen, készségesen és nagy hozzál- értéssel látta el. Az egészségüggyel kapcsolatban sajnálattal emlékezik meg az intézet, hogy dr. Weltner Sándor városi tiszti főorvos az intézeti: orvosi megbízatásáról június 30-ával lemondott. A főorvos a 20-as évek' bizonytalan, nehéz idejében vette át nagynevű elődjétől, dr. Cseh-Szombathy Lászlótól ezt a szép munkakört. Kedves, rokonszenves személyében nemcsak orvost, hanem pedagógust is nyert az intézet. Bár a nevelő-oktatói munkát csak heti egy órában szolgálhatta, mégis jelentős erőt képviselt, mert nem óraadó, hanem belső munkatárs lett és volt mindvégig. A tanári testület őszintén sajnálja, hogy a régiek szájna simét kevesbedik eggyel, hogy egy kipróbált erő kikapcsolódik. Feltétlenül veszteségszámba megy főorvosunk távozása, hiszen nemcsak a hivatali elfoglaltság fűzte őt az intézethez, hanem a tanítóképzés ügye iránti meleg érdeklődése, valamint at az erős meggyőződése, hogy a tanári testület munkáját minden vonatkozásában támogatnunk kötelesség. Örvendetesen tapasztaltuk, hogy a főorvos mindig az intézet mellé állott és nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy az intézet iránt érzett ragaszkodásának kifejezést ne adjon. De a növendékek is megérezték, hogy a főorvos az ifjúságnak tanácsadója, segítője, megértő tanára. Megkülönböztetett tisztelettel vették körül, őszinte bizalommal viseltettek irányába és becsületes szorgalmat tanúsítottak tantárgyában. Mindezek oly értékek, amelyek az intézet tanulmányi és nevelési, munkájában megbecsülendők. A lelkiismeretesen végzett munkáért az intézet hálás köszönetét fejezi ki és kéri a főorvost, hogy' h,a a külső kapcsolat meg is szűnik, a belső maradjon meg épségben, a régi erejében, közvetlenségében, hogy a 14 éves becsületes szolgálatot szép eredményességével együtt, mind a főorvos, mind az intézet kedves emlékként őrizhesse meg.
