Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935

9

A fejbeli számolás után egy feladatot Írásban oldanak meg, még pedig egy esetet a mindennapi életből, ez alkalommal egy összeg kamatának a kiszámítását, amit egy kereskedőnek fel kellett vennie. A feladatot a tanító már a tanítási óra megkezdése előtt a táblára irta és most csak leolvassák. Ennél az írásbeli számolásnál már kedélyesebben megy a dolog, mint a szóbelinél. A különböző következtetési lehetőségeket keresik, mérlegelik s kipróbálják. A megfelelőt aztán a füzetbe írják. A füzeteket rendesen vezetik és tisztán is tartják. Már az első, évtől kezdve van mindenkinek mindenes füzete. Egészen ritkán látni egy-egy palatáblát.

Az óra végén még megbeszélnek röviden egy feladatot, amit odahaza fognak elkészíteni. Ilyen házi feladatot naponként kapnak, csak az alábbi ifjúsági napra nem, amely az alsó négy évfolyamnak szerda, a felső négynek szombat. (Megjegyzés. Az állami ifjúsági napot a jelenlegi kormány vezette be. Ezen a napon az ifjúság 10 éves kortól kezdve a birodalmi' ifjúsági vezetőnek (Reichsjugendführer) van alárendelve. A gyermekeket huszas csoportokba osztják, amelyeket idősebb, érettebb és jellemes tanulók vezetnek. E napokon játszanak, sportolnak, kirándulnak. Megismertetik velük hazájuk szépségeit és kiképezik öltét meggyőződéses, jellemes hazafiakká.)

A második óra a német népiskolákban, amennyiben lehetséges, főleg a reáltárgyaknak van fenntartva. Ilyenek a földrajz, természetrajz, természettan.

Látogatásom napján az osztálynak épen földrajza volt. Minden tanuló előtt ott feküdt az atlasz, az iskolaterem falán két nagy térkép lógott: egy fizikai és egy politikai térképe Európának. A tanítás módja változott. Minden szórakozás. A tanító csak vezet. Ő a tanulóknak felvet egy problémát, amit közösen oldanak meg. »Nézzük csak, hogy sikerül a Dunának a Fekete erdőből a Fekete tengerbe jutni?« A gyerekeié keresik a hegységeket, amelyek a folyónak útjába állnak] s amelyeket át kell törnie. Fontolgatják, hogyan sikerül neki és beszélnék szűk szorosokról, meredek sziklákról jobbról-balról, nagy kanyarulatokról. A tanító megemlíti a »Vasr kapu«-t. Aztán felkeresik a nagy alföldeket és a gyermekek céloznak arra, hogy a folyam itt igen veszélyes lehet, ha megárad és elönti a vidéket. Gondolatban maguk előtt látják a magas gátakat és mögötte a termékeny áradmányos talajt. Egymásután felsorolják a kisebb-nagyobb mellékfolyókat, amelyek a hegyekről különösen hóolvadáskor bizonyára sok vizet hoznak és akkor veszélyesek is.

Mindezt még szépen bejegyzik a földrajzi füzetbe. Ezt a füzetet rajzokkal is díszítik és sok képet ragasztanak be, amiket a gyermekek folyóiratokból, naptárakból, reklámokból vágtak ki és az iskolába hoztak. A következő földrajzórán a tanító a tanulókat a vetítőgépek termébe vezeti, ahol bemutatja nekik vetített képekben a múlt órán tanultakat. Mint a