Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
Nemcsak nyelvében, de földjében is él a nemzet! f\ tájak földrajzának módszere a tanítóképzőben és a gyakorló iskolában.1 Az 1932. évi elemi népiskolai tanterv és utasítás a honpolgári tudatosság kifejlesztését tűzi ki a földrajztanítás céljául. Ez tulajdonképen az erkölcsi célkitűzés s e tekintetben minden rangú és rendű iskolafajtának egyeznie kell. Más kérdés a földrajzoktatás tárgyi célja. Itt is vannak egyezések a különböző iskolák szerint, de a módszer nem egyforma, mert annak a tanuló életkorához kell igazodnia. A tárgyi cél is támogatja az erkölcsit, amit az 1925. évi tanítóképzői tanterv külön hangsúlyoz, t. i. a hazai föld iránti szerzetet ápolja a földrajzoktató tanításai által. Különleges szempont a tanítóképzői földrajztanításban az, hogy a földrajzoktatásra képessé nevelje a tanár a növendékeket. A legfőbb összekötőkapocs, amely az összes földrajzoktatókat egy táborba hozza, az, hogy mindannyian a földfelszín élet jelenségeivel1 foglalkozunk. Így jutunk el a szakszerűség kérdéséhez. Mert ne feledjük, hogy a módszer a célkitűzéshez igazodik, de a szakszerűségből fakad. Nem beszélhetünk szakszerűségről a földrajzoktatás hőskorában, amikor még maga a tantárgy sem volt önálló. Herodotosnál és Strabonnál még csak nagy egészében szólhatunk leíró földrajzról, de Varenius élesen megkülönbözteti az általános és részletes geographiát a XVII. században.1 2 3 A XVIII. sz. teljesen a leíróföldrajz korszaka, s így nyilvánvalóan módszere is egészen más, mint a XIX. századbeli természettudományi irányú földrajz művelésének és tanításának eljárása : az okadatoló módszer.4 A XX. században pedig az ember is figyelembe részesül a geographiai tényezők között, mert hiszen a tájnak formálója, alakítója s így szerepe sokszor döntő jelentőségű a táj életében. Az emberföldrajz iránya tehát a XX. században társult a geológiai alapú földrajz ágazataihoz. Itt is életjelenségeket elemez a földrajz1 A VKm. 47.158/935. V. 2 sz. r. alapján rendezett földrajzi szokértekezleten tartott előadás. 2 Gróf Teleki P. dr. A földrajzi gondolat története. Budapest, 1917. Kilián. 3 Günther: Varenius, Geographie Generali*, Amstelodami, 1650. Verl. Thomas- Leipzig. 1905. 4 Cholnoky szerint a földfelszínről jó, indokolt képet szolgáltasson a földrajztanítás.
