Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934

6

élni tanítványaid és azok tanítványainak lelkében. Nekünk pedig hiányozni fog bajtársias érzésed és derült kedélyed. Munkás életnyaradat kövesse nyugalmas, hosszú, napsugárban, életörömökben és Isten áldásában gazdag, színpompás ősz. A jólvégzett munka önmagában hordja jutalmát.

A tanári testület búcsúja után az új tanítók és az ifjúság nevében Pusztai Ferenc volt ifjúsági önképzőköri elnök búcsúzott az ünnepelttöl, végül pedig megjelent az apróság virágerdővel és igen kedvesen mondott Isten-hoz- zádot a távozó igazgató bácsinak. A szerény keretek között lefolyt bensősé- séges ünnepség sokáig élni fog a jelenvoltak lelkében.

Hogy Kraft József igazgató gazdag pedagógiai múltja mily színes jövőt volt képes tanítványainak lelkében kialakítani, mutatják az általa kitűzött pedagógiai pályatételre beérkezett munkák egyikéből vett alábbi részletek:

. . . minél többet tanulok és tudok, mindig jobban érzem, hogy még mennyi mindent nem tudok és kerget az igazság megismerése utáni vágyam.

*

* *

1. Hogyan készülök hivatásomra, míg működési helyemre lépek? Az ország minden részének bejárásával. Megfigyelési szempontjaim : a nép vallásossága, erkölcsössége, nyelve, gondolkodási módja, foglalkozása, háziipara, megélhetési küzdelmei, munka- alkalma, népszokások, a táj nevezetességei . . .

2. Lelkigyakorlatokon, különféle tanfolyamokon, gyűléseken és kiállításokon való részvétellel.

3. A tapasztalatokról jegyzeteket készítek, képeket, jellegzetes növényeket, ásványokat és népművészeti tárgyakat gyűjtök.

4. Ha alkalom lesz rá, akkor a megszállt területeket is megtekintem.

*

* *

Mivel teszem kedvessé a kis műhelyt?,., a falakon feszület lesz és az Úr a kisdedekkel. Ezzel nemcsak azt akarom elérni, hogy tanítványaim kedvvel jöjjenek az iskolába és hathatós indításokat nyerjenek, hanem a magam érdekéért is. Ha ily kedves környezetben dolgozhatom, és az Úr példája folyton szemem előtt lebeg, akkor nem fogok elparlagiasodni.

♦

* *

Mit látunk a kis falumban pályám végén ? . . . szép. gazdag, művelt, boldog lakosú kisközséget. Szép gyümölcsösökkel, virágos réttel és nyaralókkal, gondozott konyhakertekkel ékesített kedves falut . . .

. . . Hajnalodik. A falu ünnepi színt öltött. Mindenki a templomba siet. Nemsokára megszólal a harang és bemutatják a Mindenhatónak a legfölségesebb áldozatot. Az egész falu magához veszi a mi Urunk testét. Az első sorban a megtört testű tanítót látjuk népes családjával. Búcsúzik a pályától, népétől . . .