Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
5 Athénjébe került az ifjú, szép felkészültségű, lelkes, buzgó tanár. Egy ifjú intézet fogadta. Két ifjú találkozott. Az egyik tulajdonképen még gyermekkorát élte, még alig tudott járni és ime hogyan forrott össze a kettő. Nem is váltak el egymástól. Hűségesen kitartottak egymás mellett, mindig lépést tartottak, még akkor is, amikor az egyik időben már messzire túlhaladta a másikat. Együtt fejlődtek s hogy az intézetnek az országban neves híre van, abban Kraft József igazgatónak is jelentős része van. Kölcsönösen adtak egymásnak. „Te a lelkedet, a társad a lelkesítést, Te a tudásodat, az a termést, Te a derült kedélyedet, az a vidám kacagást, Te a szeretetedet, az a hálát, Te az éveidet, az az ifjúságot! Társadért nem sajnáltál semmi fáradtságot, nem sokaltad a munkát, nem szűntél meg tervezni, nem csüggedtél el, amikor a gyermekintézet nehezen tanult járni, nem vesztetted el reményedet, amikor az országban végigvonult vihar megtépázta az intézet szellemét, nem resteltél tanulni s ami a legszebb ebben a kapcsolatban, soha nem nézted a Te érdekeidet, hanem mindig a társadét. Ebben az önzetlen szolgálásban érted el pedagógiai utad- nak középső szakaszát, amelyet színesebbnél színesebb virágok szegélyeztek. Itt indul meg az a munka, amelynek tégláit az a pedagógiai könyvtár és szertár mutatja be, amellyel az intézet tartalmát növelted és értékessé tetted. Ebben az építő munkában mester voltál. A nyers anyagot a saját recepted szerint dolgoztad át és építetted be a fiúk leikébe. Lehet, hogy a mai generáció talán tetszetősebb, formailag érdekesebb külsőt tud adni a pedagógia anyagának, a tartósságot, a gyakorlatiasságot tekintve azonban Tiéd az elsőbbség. — Az útad tovább vezetett ! Elérkeztél az utolsó szakaszhoz. A megérkezés azonban nem jelent fáradtságot. Vidám hangulatod, lelki frisseséged és tudomány-, de különösen hivatás szereteted még most is irányító hatású társad nevelésében. Csak az évek száma szakít el téged a munkaterületről. Nyugodt lélekkel távozhatsz, mert nem hagysz magad után ugart, parlagot. Az utódod jól megmunkált földet vehet birtokába, amelyet egy-egy gyönyörű épület — a könyvtár, szertár — díszít, amelyet a Te szorgalmad, szaktudásod, buz- góságod, munkaszereteted teremtett meg. Mivel viszonozza a nagy szolgálatodat a 35 éves társad ? Mit adhat cserébe ? A szegény kopott, nem képes sokat adni ! Elégedj meg a tisztelettel, a megbecsüléssel, amelyet irántad a jövőben is tanúsítani fog. Fogadd el társadtól a tiszteletteljes köszönetét és hálát és azt a sok jókívánságot, amellyel a jólmegérdemelt nyugalmat széppé, derültté, örömteljessé szeretné tenni. A jóságos Isten áldjon meg egészséggel, erővel, engedje meg, hogy a nyugalom éveit sokáig élvezhesd családod és az intézet örömére, a 35 éves becsületes munkásságodból pedig sok áldás fakadjon a haza, a magyar kultúra javára !“ Sághi Tamás a régmúltban gyökeredző barátság kedves emlékeit idézte fel és Cziráky Lajos IV. é. n. által készített emléklapot az alábbi szöveggel nyújtotta át: Emlékül Kraft József igazgatónak, szeretettel búcsúzó kartársai. 35 évi példaadó munkád örök érték a nemzet számára. Szellemed tovább fog
