Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
20 aztán le is zárul a néprajzi ismeretközlés, melyet a tanítóképző ad. A „miértére feleletet nem adunk, pedig a megértéshez éppen ez kell. Ha valahol, úgy a tanítóképzőkben kellene e téren alaposan előkészíteni a növendékeket, hiszen sokan egész életükben olyan környezetben fognak élni, hol a néprajzi ismeretek nélkül mindig idegeneknek fogják magukat érezni. Nagyon elszomorító, ha valamelyik falu tanítójához néprajzi ügyben fordul az ember. Rendszerint azt a választ kapja, hogy náluk nincs semmi „érdekes.“ Mert szerinte csak az érdekes érdemes néprajzi feljegyzésre. Bár igen sok tanító, vagy különös érzéke, vagy önképzése folytán a néprajz terén gyűjtésével, megfigyelésével igen szép és értékes eredményt ért el, mégis mennyivel alaposabb és sokoldalúbb volna a munka, ha az iskola néprajzilag előkészített, ilyenirányú ismeretekkel jól felszerelt fiatal tanítókat bocsátana ki az életbe. Nézzük már most, milyen is a néprajz és iskola viszonya. A felelet természetesen kettős lesz: milyen néprajzi ismereteket adjon az iskola és mit adhat a néprajz az iskolának ? Mint már említettük, a földrajzzal kapcsolatban némi kis népiajzi ismeretet kapnak a növendékek, de ez korántsem elég. Pedig mindaddig, amíg a tantárgyak között önálló helyet nem kap a néprajz, a földrajz keretében kellene nagyobb teret biztosítani a népismeret kimélyítésének. Időben és távolságban nagyon messze kalandozunk a földrajzban, de saját népünket még mindig nem ismerjük eléggé. Az emberföldrajz kitér ugyan sok mindenre, a honismerettel kapcsolatban sok értékes adat gyűjtése válik lehetségessé, de a tájegységek kialakulása mellett a nép lelkiségének alakulásáról nem sok szó esik. A munkát teljesen és állandóan a földrajz nem vállalhatja magára. Kívánatos volna azért, hogy valamelyik osztályban legalább heti egy órában helyet kapjon a néprajz a tanítóképző tárgyai között. Itt ismerhetnék meg a növendékek a néprajz tárgyát, anyagát, módszerét. A népélet kaleidoszkópszerű változatosságát; a sok külsőség mellett az egyszerű ember lelkét, a bensőséget. Itt ismerhetnék meg a hazai néprajzi irodalmat, folyóiratokat és itt látnák a növendékek, mily nagy munka vár még rájuk e téren is künn az életben. Ösztönzést, munkakedvet itt kellene adni, a többi már később magától folytatódna. Természetesen ezzel kapcsolatban a többi tantárgynak is fel kellene használni minden kínálkozó alkalmat, amely a növendékek néprajzi érdeklődését fokozza és tudásukat elmélyítse. A magyar dolgozatok között ugyan előfordul most is egy-egy házi, vagy iskolai dolgozat, mely néprajzi tárgyú (karácsonyi, húsvéti szokások, szüret stb.) de mivel a növendékek nincsenek e téren kellően előkészítve, mivel hiányzik az alap, az ilyen dolgozatok bizony igen szegényesek. Nem merik elmondani, mert nem is tudják, hogy néprajzilag mi az értékes. Rendszerint egynéhány feltűnő, általánosan ismert jelenségre mernek csak kitérni, amely
