Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934

Méprajz a tanítóképzőben.

Még a felületes szemlélőnek is feltűnik bizonyára, hogy a háború utáni időben, de különösen az utóbbi években mily nagy érdeklődés nyilvánult meg a néprajz iránt. Mindinkább több és több oldalról látunk olyan jelenségeket, melyek mind a néppel való törődést, a vele való foglalkozást mutatják. Folyóiratokban, újságokban, rádióban mindig többször olvasunk cikkeket és hallunk előadásokat, melyek néprajzi tárgyúak és a néplélek megismerését célozzák. Egymásután jelennek meg összefoglaló tudományos munkák, melyek bizonyára sok munkatársat toboroznak ennek a szép tudománynak és igen sok értékes, eddig ismeretlen adatot fognak felszínre hozni.

Sajnos, a néprajz iránti érdeklődés csak későn és igen lassan ébredez nálunk. Amíg más nemzetek már a feldolgozást is szinte befejezték, mi még az adatgyűjtést is alig kezdtük meg. Pedig ismeretes, hogy éppen a néprajzban szinte minden nap késedelem egy-egy néprajzi jelenség, adat eltűnését jelenti. Hogy a néprajz iránt ilyen csekély az érdeklődés, ennek oka nagyrészt az, hogy csak aránylag kevesen foglalkoznak vele, az iskolákban pedig a néprajzi előképzés nagyon rendszertelen, hiányos. Amíg az életbe kikerülő és egész életében a nép között élő papnak, tanítónak nem igyekszünk néprajzi előismereteket adni, velük a néprajzot megkedveltetni, nem is lesz az eredmény egyhamar kedvezőbb.

A pap és a tanító sokszor egész életüket falun töltik, hivatásukat sokszor a legegyszerűbb környezetben, a legnagyobb lemondással teljesítik. Hivatást teljesítenek ők, a község, egy-egy terület szellemi vezetői, a nép támaszai. Bizalommal fordulnak hozzájuk, követik őket, ha megnyerték a nép bizalmát. De előbb a néplélek legtitkosabb mélységeit kell megismerni a jó lelkipásztornak, tanítónak, hogy tényleg vezető lehessen.

Mivel ily fontos szerepe van a papnak, tanítónak falun, mégis csak kívánatos volna, hogy a sok tudomány mellett olyasvalamit is tanuljanak, mely előkészíti őket arra, milyen lesz az a környezet, amelybe esetleg kerülnek, milyen a nép, amellyel együtt kell élniök, melyet nevelniük kell. Egészen különlegesen fontos ez a tanító életében.

Mindenki tudja, mit jelent az, ha kezdő tanító, ki városban nevelkedett, iskoláit városban végezte, tanyai iskolába, vagy egy eldugott, szegényes falucskába kerül. Az állást a mai nehéz viszonyokra való tekintettel elfoglalja