Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
12 gencsővünk látósugarai is megakadnak. Hamar eltörne itt a kútfúró hegye! Míg amott az Orosztábla, vagy a Pó medence táján könnyen a mélybe hatolhatna a színtestelepedésíí rétegeken át. Francia-Német-Magyar-Lengyel-Ukrán orszá- , gok tanítása alkalmával a paleozoosz-korú hegyrendszerek sorsának keretében a tanulók mintegy a nagyapóját ismerik meg a mai európai hegyrendszereinknek, az Alpoknak, Kárpátoknak, Dinaridáknak. A nagyapó azonban nagyon megöregedett, teljesen elaggott. Hosszú évezredeken át megőrlődtek tagjai; az idő vasfoga úgy szétrágta, hogy szanaszét hevernek, alig lazán összefüggve öreg csontjai Nézzük csak! A Rajnai Pala-hegység, Thüringiai erdő, a Fekete erdő, mind csak egy-egy végtagja az egykori óriásnak. Törzse is megroppanva hever előttünk a Harz, az Érchg, a Cseherdő, a Szudeták, a Lysa Gora darabjaiban, a Gömör Szepesi érchegységben, Radnai és Gyalui havasokban. S még csizmájának hatalmas sarka is ott fityeg a Fekete tenger partján, a Dobrudsa rögében. — Szomorú sors, de ilyen az élet! Mennyi, de mennyi földfelületi munka, mily nagy erőcsoportozat működött itt közre, míg idejutott Középeurópának arculata kialakulásában. S ezek a folyamatok (külső és belső erők harca, majd meg szövetkezése, újra, meg újra harca . . .) úgy tartanak a földfelszín más tájain is, s amit ma látunk, szemlélünk: az csak pillanatkép! Holnap már másféle fénykép készülhet tájainkról. Ezt a fejlődési folyamatot lépten-nyomon észre kell vétetnünk tanulóinkkal. Adatot \s kell mérsékelten tanítanunk a felszín tárgyalásakor. Egy-egy főbb gerincmagasságot. (Az Ény felvidék homokkőzonája 1000 m. körüli pl.) Ne sok számot! Mindig kikerekítve! Inkább 10-20-50 métert már lekopottnak veszünk a hegységből, de tanulóink szellemét ne terheljük túl. Kevés számot, kevés helynevet! Az ásványkincsekről a domborzattal kapcsolatban kerül először szó. Lóczy majdP/77z2Származástani, szerkezeti alapon nyugvó módszerének követésével tehetünk eleget a tanterv által hangsúlyozott megokoló, miért-es kívánalmaknak, de egyben a hasznossági és gyakorlati irányelveknek is. Mert, hogy valamely tájon nemesére, vas, szén, só s egyéb értékes anyag bányászható, az nem a véletlen dolga. Az fölépítésbeli, szerkezeti okokból ered. Sajnos, most nincs idő ezt részleteznünk, de ne feledjük, hogy okadatoló eljárásunknak itt az egyik kulcsa. A földfelszín legtöbb táján felmutatható, a tanulók által kiolvastatható ez ok és okozatbeli kapcsolat. Ebben látom a cselekedtetőmódszernek is az egyik lényegét a földrajztanítás keretében. Szellemi aktivitás nyilvánul így meg a tanuló és földrajzoktató közös munkájában. Az ásványkincsekről az emberföldrajzi órán újra előkerül a szó, de itt már inkább a mennyiség- és a feldolgozás, a gazdasági életben való alkalmazás szempontjából. Az ipari élet rúgóiként etc. A táj múltjával, a felszín kialakulásával kapcsolatban érthető meg a talaj. A földrajzoktató itteni munkája főleg koncentrációból álljon! (Lőszös, homokos talajok, szikesek.) Miután mezőgazda állam csonka hazánk területe, s az elemi népiskolánál ma a nép-en van a hangsúly, azért a gazdaságtannal való koncentrációnk nagy jelentőségű.
