Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
11 zet rendkívül alaki képzőerejü; értelmi nevelöhatások mellett az esztétikai nevelésre is jut alkalmunk. Elemi iskolákban csak utalásokkal, de a megindulás mégis genetikai alapon történik. Pl. gyakorlóiskolásaink is tanulják, hogy Alföldünk helyét tenger borította, s ennek fokozatos kiszáradásával a , folyók állandó töltögetése folytán lett a medencéből síkság.1 Majd jött a levegőből hulló finom por, a sárgaföld (lősz) s méginkább beteregette az Alföld felületét. S ebbe a tengerszínbe vágódott be a Duna és Tisza. Így taníthatjuk a középfokú iskolákban, de részletezve, s a kérdést pl. a tanítóképzőben — a Tisza tömbből kiindulva boncolgathatjuk.1 2 3 Mint életfolyamatot, eleven mozgó képet kell bemutatnunk az ókori nagy tömb lezökkenését, a Kárpátok felgyürődését s a további fejlődését. A tanulók értelmi fejlettségének megfelelően kell egy kis bepillantást nyújtanunk a táj múltjába, ill. azt felfedeztetnünk, s ezzel egyben eleget teszünk az 1925/32 é. tkpzői tanterv és utasításnak: „hogy miképen lett azzá a táj, vagy a tájak nagyobb egysége, aminek ma ismerjük, annak megtanítása a legfontosabb földrajzi feladat.“ — E követelménynek a jelzett úton és pedig okadatolással tehetünk eleget. A berlini Penck volt a nagy mestere e metódusnak. Részleteiben is felfedeztette velünk a tájat, miután a folytonos megfigyelést és elemzést alkalmazta. Ha csak parányát be tudjuk vinni az iskolába az eljárásnak — sokat tettünk a tájak életének átértetéséhez. Nagy-nagy múlt tárul elénk egy-egy táj portréjában. Pl. a mai Alpoknál, Kárpátoknál, Pireneusoknál hatalmasabb másik három hegyrendszer-csoportozat övezte a geol. ókorban Európát. Ezek akkor éles csúcsokkal, gerincekkel magasodtak égnek. Ám nemcsak a fák, de a hegyek sem nőhetnek az égig,1' mert a természet maga gondoskodik az ellenváltozásról. Még be sem fejeződött a fölgyürődés folyamata, s máris megindul a pusztító erők munkája. Ez a lassú letaroló folyamat. Először a belső erő, amit épített, össze-visszatöredezte, darabolta. Egy-egy nagyobb rög, mint a Norvég hegység, vagy a Francia középhegység, vagy a Német középhegység számos tagja maradt a hatalmas ívelésű 3 nagy hegyrendszerből: a Caledoniai, Armoricai és Variscusi hegység-csoportokból. Néhol annyira letarolódott, hogy csaknem síkká lett a táj. Ezt a terepet pl. Bretagneban ma zöld folt jelzi a térképen. Tanítsuk meg tanulóinkat arra, hogy a térkép egyik barnászöld színe nem éppen azt jelenti, amit a másik barnászöld szín! Adjunk tanulóink kezébe röntgenszemű távcsövet, amellyel a térképszínek mögött mesés múltat láthatnak, a bretagnei szelídhajlású halmok alatt más anyagot, más életet takar a hullámos térszín, mint pl. az Orosztábla, vagy a Pó medence laza szintes telcpedésű talaján. A bretagnei, (armoricai) régi ókori, lekopott, síksággá formált, bár laposra csiszolt, de csodakeménységü anyagán — bizony rönt1 I.: Dr. Horváth Károly : Földrajz az el. isk. IV. o. sz. VKm. 1926. 2 Prinz : Magyarország földrajza. Pécs, Danubia, 1926. 3 Prinz : Európa természeti földrajza Bp. 1925. Otthon nyomda Vili. Mária-u. 42.
