Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1925
12 A fenti táblázatokból kiolvasható, hogy e nyolc év eseményei felettünk sem vonultak el nyomtalanul, mégis megállapítható, hogy intézetünk egyike azon keveseknek, amelyek anyagilag semmi kárt sem szenvedtek a háború és az azt követő súlyos évek alatt. Épületünk semmi célra lefoglalva nem volt, bútorzatot, fölszerelést sikerült minden károsodás nélkül átmenteni forradalmon és kommunizmuson s elkerülni a pusztulással járó megszállásokat. A lelkekben azonban nagyobb kárt tett a kommunizmus. Nagy Sándor és Ormai István nevelő exponálták magukat erősen s a vörös uralom bukása után állásukat vesztették. Az ő hatásuknak volt az eredménye, hogy növendékeink között a fegyelem nagyobb mérvben meglazult s közülök többen beléptek a vörös hadseregbe, bár ezek nagyobb részét a kényszer, vagy a kilátásba helyezett tanítói oklevél vitte oda be. Az u. n. béke első évei súlyos bajok között teltek el. Fűtési, élelmezési nehézségek, járványok miatt hónapokkal rövidültek meg a tanévek. Hogy ezt a tanítási eredmény megsínylette, mondanom sem kell. Átvergődtünk ezen is s az 1924—25. tanév tekinthető elsőnek, amely békebeli keretek között folyt le s az eredményt az ötosztályu első tanítóképesítő-vizsgálat szép lefolyása mutatta. A háború tehát 10 tanéven át éreztette hatását. Ki gondolta volna ezt, mikor intézetünkből az első rajt bocsátottuk ki azzal, hogy karácsonyra diadalmas zászlók alatt várjuk őket vissza. Még azután sokan vonultak innen be és sokan nem tértek vissza többé. A világháború 59' áldozatot követelt tanítványaink közül. Igen korán felmerült az a gondolat, hogy emléküket megörökítsük. Juhász Imre tanár vállalta a névsor összeállítását. Két évig tartó gondos"'munkája s kiterjedt levelezés árán el is készült a névsor s össze is gyűlt az összeg volt tanítványaink áldozatkészségéből. Az emléktábla tervezetét Turchányi László szobrászművész, Pápa város szülötte készítette nagy előzékenységgel, amiért e helyen is hálás köszönetét mondok. A 147 X 98 cm. nagyságú vörösmárvány táblát a két hasáb név számára egy díszített, stilizált kard osztja ketté; a babérlevél a hősiességet, a töviság a vértanuságot szimbolizálja. A művészi kivitelű emléktábla a lépcsőház jobboldali falában nyert elhelyezést. Az emléktábla leleplezési ünnepélyére, 1925 június 7-én nagy és díszes közönség gyűlt egybe. Az ünnepély első része az intézet tornatermében folyt le. Miután az intézet ifjúságának énekkara elénekelte a Himnuszt, igazgató meleg szavakban üdvözölte a kormányzó m. személyét képviselő és a hadseregfőparancsnok képviseletében megjelent Nagymegyeri Vitéz Raics Károly altábornagyot, a honvédelmi minisztert képviselő Vitéz Fabiny ezredest, a közoktatási minisztert képviselő Sarudy Ottó kir. főigazgatót, az Országos Vitézi szék nevében megjelent Vitéz Draskóczy István altábornagyot, a dunántúli ref. egyházkerület püspökét, dr. Antal Gézát, a dr. Rótt Nándor megyéspüspököt és a róm. kath. papságot képviselő dr. Schäffer Péter hittanárt, a Kapi Béla ág. hitv. ev. püspököt képviselő Mesterházy László evang.
