Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1916
III. Az intézet működése. 1. Nevelés, fegyelem. Nevelési eljárásunk a most lefolyt évben is az előző évek bevált példáit követte, de a rendkívüli idők és körülmények minden kínálkozó alkalmát is felhasználtuk. Törekvésünk volt, hogy növendékeinkből minden tekintetben megfelelő tanítók legyenek, akik a reájuk bízott gyermekekből józan életű, kötelesség- teljesítő, a nemesebb érzelmekre fogékony és önzetlen hazaszeretetü polgárokat neveljenek. A vallási kötelességek pontos teljesítését minden növendékünktől megköveteltük ; a növendékeket a hitoktatók vezették az istenitiszteletre, illetőleg ők őrizték ellen a templom látogatását. Egész tanéven át e tekintetben semmi panasz nem fordult elő. Az emberszeretetre való nevelés érdekében általánosságban minden alkalommal buzdítottuk növendékeinket a hadi jótékony célra való adakozásra, három alkalommal pedig az intézetben végeztünk ily célra gyűjtést, nevezetesen : a Gyermekszanatóriumra gyűjtöttünk 100 K-át, a katonák hadi sírjaira gyűjtöttünk 30 K-át és „Ő Felsége születésnapja a harctéren“ címen gyűjtöttünk 26 87 koronát, végül hadi jótékonysági célt szolgáltunk azzal is, hogy növendékeink több alkalommal szerepeltek városi egyesületek által rendezett katonai jótékonycélu előadáson. A hazaszeretetre való nevelés és a nemzeti erények ápolása érdekében a tanítási alkalmak és a rendes iskolai ünnepeken kívül a tanév rendkívüli eseményeit értékesítettük. Növendékeink társadalmi nevelése most is túlnyomó mértékben az iskola falai közé szorult, legfeljebb az egyes ünnepélyeken való szerepléseket használhattuk fel ilyen irányban. A testi nevelés érdekében jelentékeny változást hozott létre növendékeinknek a katonai szolgálatra való előkészítéséről szóló miniszteri rendelet, melynek eredményére a legszebb reményekkel nézhetünk. Fegyelmi állapot tekintetében a lefolyt év általában normálisnak mondható ; három esetben előfordult súlyosabb fegyelmi vétség, egyik a tanév elején, amikor egy más intézetből jött növendékünket társai kárára elkövetett lopásért az intézetből el kellett tanácsolnunk; a másik eset ismét a besorozott
