Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903
75 kel. Legelterjedettebb növény a fenyő, mintegy 1400—500 méter magasságig. Ezen felül csak foltokban található a veres és cibolya- fenyő, egyre szükebb térre szorítva a mohtól és zuzmótól. A felhőkbe nyúló kopár szirtormokon már csak a virágtalanok s leg- fölebb a havasi gyopár tenyészik. A Tátra állatvilága sokkal szegényebb, mint régebben volt. Az északi oldalon a medve, a farkas kiveszett, csak a déli oldalon található. Van itt még mormota és zerge is. A hegyek alján harkályok, éneklő rigók, fali fecskék tenyésznek. Vipera nagy számmal volt, de már kiveszőben van. Késő este, fáradtan érkeztünk Tátra-Széplakra, ahonnan másnap reggel Tátra-Füreden át Tarpatakra rándultunk, hogy a hires vízesést is megtekintsük. Innen Tátra-Lomniczra, majd vasúton Poprád-Felkára s még az nap Iglóra érkeztünk. Iglón az áll. tanítóképző-intézet vendégei voltunk. Első dolgunk, hogy programmunkhoz híven meglátogassuk a gyakorló- iskolát, hol Gyarmathy József gyak. isk. tanító úrtól igen szép minta-tanítást hallottunk. Szemléltető oktatást tartott a tanító úr, még pedig az I. osztályban, idegenajku gyermekeknek s szép alkalmuk volt látni ifjainknak, mint lesi el az idegen ajkú gyermek az első édes magyar szót, tanítója ajkairól. Megtekintettük a várost, a 16 szepesi város egykori székhelyét, megnéztük az egykori székházat is. ltjaink fogalmat szereztek a középkori városokról, mert Igló valóban azokra emlékeztet. Kimentünk a temetőbe a 48-ban Igló utcáin győzelmes csatában elesett hős honvédok sírjához s itt elénekeltük a Szózatot és a Himnuszt. Majd megtekintettük a Kassa-Oderbergi-Vasut-Társaság diákinternátusát, hol a nevezett vasút alkalmazottainak gyermekei valóban mintaszerű ellátást nyernek. Megnéztük az újonnan épült szép színházat, az ág. h. ev. főgimnáziumot, annak szép múzeumát, ahol egyéb érdekességeken kívül láttuk a Magas Tátrának egy igen szép és nagy domború térképét, jól felismertük rajta, merre jártunk, mely völgyek mentén haladtunk végig s mely csúcsok vetették reánk komor árnyékukat. Még azon nap tovább utaztunk Kassára, ahová késő este érkeztünk. Másnap legelőször is a történeti nevezetességű (lomot néztük meg, melynek felséges egyszerűsége, történeti múltban és emlékekben való gazdagsága mély hatással volt ifjainkra. Betértünk a Báthori Zsófia építette díszes templomba is, mely csak növelte azon történeti és hazafias hangulatot, melyet az ős városban mindenütt látható számos emlék kellett leikeinkben. Ily hangulatban mentünk a Rákóczi-kiállításra. A falak telve kuruc-fegyverekkel, üvegszekrények a Bákóczi-korabeli iratokkal, mint megannyi beszélő emlékekkel. Itt képeket, címereket láttunk, melyek a fényes, majd szomorú időknek emlékeiről szóltak ; amott egykor elásott, de ismét előkerült hangszereket, tárogatókat, melyek egykor, a daliás, majd gyászos korszaknak dicsőségéről, gyászáról zengedeztek. Amit láttunk, mintha mind a Rákóczi fejedelem nagyságáról szólna s
