Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903

74

lakatot készít; közlő mondat; szóragozás, ragok, stb.) Ezekből vonatja el a nyelvtani szabályokat. Majd olvasmányt vesz elő és a tanultakat a legkülönbözőbb példákon begyakoroltatja. Az egész tanítást a szemléltetés, aktivitás rendkívül élénkké, az indukció alapossá és eredményessé, mindezek együttvéve pedig (párosulva a tanító vonzó modorával) művészivé tették. E kiválóan becses tanítás meghallgatása után megnéztük Krieck Jenő tanárnak szép és gazdag természetrajzi gyűjteményét, majd kirándultunk a régi várhoz, mely alatt dr. Katona J. tanár tanulságos történeti magyarázatokat adott úgy a régi várról, mint az egész vármegyéről. Megnéztük a N.-Sallónál elesett hősök sírját is, ahol elénekeltük a Himuszt és Szózatot.

Még azon éjjel tovább utaztunk Znióváraljára, ahova kora reggel érkeztünk. Jó, tanulságos előadásokat hallottunk a tanítóképzőben, majd meglátogattuk a gyakorló-iskolát, ahol az intézetnek jeles gyakorló isk. tanítója munkájának valóban szép eredményét mutatta be a magyar beszédből és számtanból. Az intézet zenetermében Parvy Endre tanár igen becses felolvasást tartott, melyben Znióvárának, a községnek, sőt az egész Turócz megyének múltját és jelen állapotát ismertette. Kedvezőtlen idő miatt nem mehettünk fel a mintegy 800 m. magasságban fekvő várra, de kirándult az ifjúság a közel fekvő Vrickó nevű községbe, melynek a közlekedési vonalaktól távol eső s a tótság közepett elszigetelten élő német lakói igen sok érdekes etnographiai megfigyelésre nyújtottak alkalmat ifjainknak.

Elragadó vidéken folytattuk utunkat másnap a Magas Tátra felé. A csorbái állomásnál ott várt bennünket Karoliny Mihály, az iglói képző-intézetnek jeles tanára, a Kárpát-Egyesületnek titkára, hogy kalauzoljon és megismertessen bennünket a Tátra világával. A csorbái tóhoz értünk. Égbe nyúló szirtóriások az Osztra és Szoliszkó alján, zöld szinü tükörhöz hasonlóan, üde fenyvesektől körülvéve pihen e tengerszem, melynek természeti szépsége mély hatással volt növendékeinkre. E ritka természeti jelenség, mint kitűnő vezetőnk előadta — megtermékenyítette a környék népének képzeletét is. A monda szerint, szegény árva leány könnyeiből lett e tó, ki elbujdosott e szirtek közé a fölött való bánatában, hogy lelketlen mostohája nem akarta kedveséhez adni. (L. Mártha könnye, Tompánál.)

A Csorbái tótól a Poprádi tóhoz vitt utunk. A Bástyaszirt alján, meredek turista-úton törtettünk fölfelé. Lassan-lassan gyérült a növényzet. Egyre sűrűbben lépett fel a moha, a zuzmó, a fák törzsét, sőt felébb, egész ágazatát bevonva. A Kopki és az Oszterva közti kietlen és zárt katlanban van a Poprádi tó. A szirtek oldalain láthatók a jégkorszak gletsereinek nyomai. Alant óriási morénák vannak, melyek elzárták a viz útját s századok folytán így keletkezett az előttünk sötét színben pompázó tengerszem. A hegyek legnagyobb része gránit és mészkő. A déli oldal tele bomlásokkal, vándorkövek