Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

II. Nevelés, fegyelem.

Az ifjúság példás, vallásos, erkölcsös és hazafias nevelésben részesült. A tanári testület minden alkalommal arra ügyelt, hogy megfelelő példákból lássák a tanulók, mint kell egy leendő tanítónak viselkednie. A testi neveléssel kapcsolatos dolgok rendjére szigorúan ügyeltünk. A felügyelet, a tanácsadás meg is látszott az ifjúságon. Öltözködése egyszerű, rendes, tiszta; megjelenése, modora választékos; érintkezése a tanárokkal s egymással mívelt ifjakhoz illő. Tanítványaink viselkedésökkel kiérdemelték a társadalom elismerését. Hogy 192 tanuló között nem akadt volna egynéhány, akik az iskolai év folyamán vétettek az illem és a környezetnek tartozó tisztelet ellen, azt nem állíthatom. Egy-két eset kivételével azonban mindig célhoz vezetett az igazgató vagy a tanárok jóakaró tanácsa, figyelmeztetése. Azt tapasztaltam, hogy az intézeti jó közszellem kifejlődését különösen az ipari, kereskedői pályáról jelentkező, korosabb növendékek nehezítik meg. Nagy a különbség egy 14—15 és egy 18—19 éves ifjú lelkivilága között; hátha még az utóbbiak iparos-, kereskedő-tanulók vagy segédek voltak. Azt is tapasztaltam, hogy sok ifjút nem annyira a népnevelői pályának a szeretete terel a tanítóképzőbe, mint inkább az a körülmény, hogy a középiskolában boldogulni nem tud. Még ma is tartja magát az a szomorú felfogás, hogy jó lesz egy-egy középiskolai tanuló tanítóképző növendéknek, ha a gimnáziumban vagy reáliskolában bukófélben van. És ebből a szülők és gyámok sem csinálnak titkot. „Hát kérem, elhoztam a fiamat a tanítóképzőbe, mert tetszik tudni, sehogy sem boldogultam vele a középiskolában. Gondoltam magamban, ha nem lehet pap, ügyvéd, orvos, mérnök, legyen tanító. Majd csak eléldegél ezen a pályán is“. így gondolkoznak még ma is a legtöbben a tanítóképzők feladatáról. Tehát a mi mindenek felett magasztos célú intézményünk levezető csatornája legyen ama gyenge, boldogulni nem tudó tanulóknak, akik a középiskolákban nem állják meg helyűket? Hozzánk sereglenek a napszámosok, szolgák, gazdálkodók, iparosok gyenge gyermekei. A tanári testület s az igazgatótanács — nagyon helyesen — a felvételnél az arravalóságot, képességet veszi figyelembe. Majd csak elérjük azt az időt is, amikor a tanítóképzőket a társadalom tájékozatlan része nem fogja a középiskolákban boldogulni nem tudó tanulók menedékhelyének tekinteni.