Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
33 ismerjem, meglátogattam az árvaházakat. Tanulmány utam alatt a következőkről győződtem meg: Hazai árvaházaink közül csak azok oldják meg sikerrel vállalataikat, amelyek élén emberszerető, a gyermekek gyakorlati nevelését alaposan értő paedagogusok állanak. Ilyen jól vezetett árvaházunk azonban alig van 2 -3. A többinek az élete nagyon, de nagyon elszomorító. Ezekben adtak az árváknak lakást, élelmet, ruházatot, de egyebet nem. Nem is adhattak nekik mást, mert nekik sem volt. Ennek, tekintetes polgármester úr, elejét kell venni. A pápai árvaház apátián, anyátlan árváinak a nevelését biztosítanunk kell. Ha ez sikerül, akkor a város nemes társadalmának s az alapítóknak áldozata nem veszett kárba. Árváink okszerű nevelésének hiánya esetében oda jutunk, ahol ma — fájdalom — a hazai árvaházak 80 90°/0-a van. Ha az árvák megfelelő nevelését nem biztosítjuk, a szépcélu intézményben nem lesz örömünk, hanem igenis sok szomorúságunk. Tanulmányutamban azt is tapasztaltam, hogy sok árvaház messze mögötte marad igazi rendeltetésének, habár képesített tanítók s tanítónők állanak is az élükön. Nem csudálkoztam rajta. Nyilvánvaló dolog, kinek mihez nincsen liivatásszeretete és képzettsége, megrontója az annak. A tanító is megrontója lehet az árvaügynek, ha nincsen ahhoz hivatásszeretete és nem szokta meg az árvaházi élet módját. Lehet valaki kitűnő tanító vagy tanítónő az iskolában, s az árvaházban még sem felel meg. Egészen más dolog 50 — 80 gyermeket naponkint d. e. 8 —11-ig és d. u. 2—4-ig nevelni, tanítani, s újra más 30-40 apátián, anyátlan árvának igaz, édes szülője lenni; szeretni az árvát úgy, mintha vérünk egy lenne az ő vérükkel, csak kevés és olyan embereknek adatott, akik fogékony ifjúkorukat árvák társaságában töltötték. Az árvák okos nevelésére az ifjakat külön rá kell szoktatni, mégpedig megfelelő példaadással. Tekintetes polgármester úr jól tudja, hogy az árvaházi nevelők szakszerű kiképzésével eddigelé mi nálunk sem az állam, sem a társadalom nem gondolt. Méltóztassék csak elgondolni, mily nagy munkát végezne Pápa városának mélyen tisztelt képviselő-testülete, ha tervbe vett árvaházának szervezésével kapcsolatban, minden fillér áldozat nőikül először saját árváinak okszerű nevelését biztosítaná s ezzel egyúttal egy oi'szágos kérdést, az árvaházi nevelők kiképzésének ügyét is megoldaná ős a várost egy magasztos országos érdekű ügynek középpontjává tenné. Mondom, mindez sikerülhet egyetlenegy fillér külön áldozat nélkül. Szerény véleményem erre nézve a következő lenne : 1. Pápa város képviselő-testülete az árvák nevelésére rendelt vagyonából (ház, alaptőke) az állami tanítóképző közvetetlen szomszédságában épít árvái számára egy árvaházat. 2. Az állami tanítóképző-intézet tanártestülete a mellékelt jegyzőkönyvi kivonat tanúsága szerint kötelezte magát az árvaház felügyeletére s az árvák nevelésének intézésére. 3
