Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
25 kárt okozott neki, de azért nemes érzelmei nem változnak soha. Tanári, igazgatói, irodai, gazdai teendői miatt igen sok dolga van, mindig munkában találjuk őt, ki a legkisebb dolgot is rendesen csinosan végzi el, s egyetlen tolihiba miatt képes egész nagy munkát újra írni le. Eleme a munka s mikor a sokáig húzott betegség végre ágyba veti, nem sajnálkozik csak azon: „mennyi munkám elmarad most!“ Nyilvános helyen, mulatságokban ritkán jelenik meg, részint nagy elfoglaltsága nem engedi, részint természete tartja vissza, de otthonában mindig magyaros szívességgel fogad s vendégszeretete, jó szíve, vidám hangulata közelben meghódít mindenkit. Szereti a családi összejöveteleket, s különösen kollegái, nehány meghittebb barátja körében nekimelegszik, humoros, víg társalkodóvá lesz. Sajátságos, hogy épen azért, mert otthon ül és dolgozik, épen azért, mert mindenkitől megkívánja a jó, rendes, csinos, becsületes munkát, mint aminőt 8 maga végez, mondom, épen ezekért hajlandó némely távolabb álló őt megítélni; de ami azután még sajátságosabb, épen ez itélők lesznek — ha megismerik, ha közelébe jutnak — munkája, sikerei, társasága által leginkább elragadtatva, ők lesznek legnagyobb elismeréssel iránta. Lelkes magyar, ki tüzel és lelkesít. Kitünően van alkalmazva a nagyrészt nem magyar anyanyelvű növendékek között. Minden alkalmat megragad s ifjúsági, intézeti ünneppé tesz, ami a magyar nemzet, a magyar állam szeretetét fokozhatja, erösbítheti; e tekintetben a hat heti magyarnyelvi póttanfolyamokon is kiváló eredményt tudott felmutatni. Fiatalabb korában a hazai lapokban utazásáról s a természet- tudományok köréből több érdekes cikket írt, s mint tlieologus, irodalmi művével elsőrendű pályadíjat is nyert. Most vágya meny- nyiségtant írni a tanítóképezdék számára, mennyiségtant, amilyen ma sincsen. Adja Isten, hogy ráérjen. Kötelesség-szeretet, nemes szív, haladásvágy jellemzik őt. Láttam férfikora delén s látom most a már korban előbb haladtat; haja őszült, de sem szíve hidegebb, sem munkaszeretete s ereje lankadtabb nem lett. Sikeres nevelői munkásságának 25. évfordulója 1887. évi október hóban ünnepeltetett, a nagy számú tanítvány, pályatárs, jó barát s a hálás közönség részvétele mellett. Nemes önérzettel tekinthet vissza az elmúlt időkre s mi szívből kívánjuk, áldja meg az ég őt hosszú élettel, hogy még soká, igen soká lehessünk tanúi áldásos, hű munkálkodásának a népnevelésügy szent mezején. Áldja meg miudakét kezével őt, ki annyi jónak, annyi nemesnek volt buzgó munkása mindenkoron! UjfuliiKsi/ Sámlor.
