Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
26 Felvettem életed leírását ebbe az Értesítőbe, amint azt egyik kitűnő tanítványod megírta. Elődöm valál ebben az intézetben. A szervezés és berendezkedés nagy munkáját te végezted. Alig jutottál nehéz vállalatod végére, elköltöztél oda, ahonnan visszatérés nincsen. Szellemed nem halt meg. Itt áll mi köztünk oly értékben, amilyent magának biztosított. Én közelebbről nem ismertelek. Egyszer lehettem x/o órán át társaságodban. Akkor volt az, amikor a minisztériumban te nyugdíjazásod felfüggesztését, én meg a lévai állásomon való meghagyásomat kértem. Szellemed jó, őrökké élő hatást tett reám. Véghetetlenül szeretted hivatásodat. Nem akartál távozni, habár újra és újra érezted a hosszú és nagy munkában kimerült erőid megfogyatkozását. Ember voltál te is, mint mi. Tévedhettél, hibázhattál, fájdalmat is kelthettél köi’nyezedetben; de azért mi, akik itt vagyunk, mint magasztos vállalatod küldöttjei, nem azt őrizzük meg, mi benned emberi gyarlóság vala, hanem lelked jó tulajdonságait. Mindannyian igen jól tudjuk, csak az tökéletesedik, ki embertársaiban a jót keresi, ezt utánozza híven és önzetlenül. Igaz tisztelet, igaz benső megemlékezés száll lelkemből feléd. Legyen nyugodalmad csendes! Feletted virraszt a mi tiszteletünk ! Láng Mihály igazgató. * * * Az intézelnek 192 növendéke volt, tehát a legnépesebb az országban. A növendékek közül 122 az intézetben nyert teljes ellátást, 70 pedig családoknál lakott a városban. A bennlakók részint ingyenes, részint féldíjas ellátásban részesültek. Egy-egy növendék havi ellátása 25 koronába került. A városban lakókat kettesével, hármasával, négyesével egyes családoknál helyeztük el. Lakásbér címén minden tanuló havi 10 koronát fizetett, ezért lakást, fűtést, világítást, mosást és takarítást kapott a szállásadótól. Egy-két fegyelmi eset kivételével a 192 tanuló valóban példás magaviseletét tanúsított. Örömmel jegyzem meg e helyen is, hogy ha az életben is következetesek lesznek a nálunk tanúsított illemben és erkölcsben, édes hazánk jóravaló tanítókat nyer bennük. Az externatus is ép úgy vált be, mint az internatus. Azt tartom, ha a tanárok a szorosan vett iskolai teendőkön kiviil törődnek az ifjúsággal, nem következnek be az oly sokszor hangoztatott internatusi és externatusi élctlel járó fogyatkozások. Jó az egyik is, a másik is, csak meg kell honosítani az emberileg elérhető igazi családias közös érzést és szeretetek E nélkül nem ér semmit sem az internatusi, sem az externatusi nevelési rendszer. Nagyon fontos a munkafelosztás dolga is. Nem szabad egyetlen egy tanárt sem annyira túlterhelni kötelességekkel, hogy hivatásától csömört kapjon. Méltányolni kell a legkisebb jóakaratot is. A méltányosság felfrissíti az erőket. A helyes
