Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

24

tetett ki; innen négy év múlva ármánykodások következtében Lévára rendes tanárul, s innen egy év múlva a losonoi tanító- képezde igazgató-tanárává lett áthelyezve. E minőségben van még ma is.

M.-Sziget mélyen fájlalta Sz. eltávozását. Közvetlen elöljárói, a város, sőt a megye hivatalos iratokban adtak tanúságot ama leljes elismerésüknek, melyet Sz., mint igazgató, mint tanár, mint polgár és ember kiérdemelt. M.-Sziget nem feledte el, hogy a most virágzó állami elemi iskoláinak alapját képező községi iskolák létrehozatala jórészt Sz. érdeme.

Mióta igazgató, a paed. tárgyakat tanítja. Nem ellensége a theoriának, de igen az elmélet „szürkeségének.“ Nem tart előadást, hanem párbeszédet folytat, irányoz, vezet uj és uj régiókba s sok gyönyört szerez tanítványainak a „felfedezések“ által. Kiterjeszkedik minden oldalra, minden lényegesre, de elszéledni, elbarangolni nem enged soha. Demonstrál gyakorlati példákkal, s mert minden tanítványát jól ismeri, a növendékek körülményeivel, tapasztalataival. Oktat, int, tanácsol, mutat. A társalgás igen kedélyes és humoros, a tanítványok találva vannak, élénk hangulatba jöunek, nevetnek; ő csak alig látszólag mosolyog. Dorgál és dicsér, de leginkább általánosságban. Tanítványaival, mint az ifjúsági „Gönczy önképző-kör“ elnöke, még szorosabb összeköttetésbelép, buzdítani, önmunkásságra szoktatni, a szunnyadó tehetségeket napfényre hozni és csiszolni, senki sem tudja jobban nálánál. Az önképzőkör az ő kezében kiváló eszköz, a tanítványok azáltal bizalmasabbak, udvariasabbak, munká- sabbak; nemes versenyre kelnek, s az önképzés örömei által sarkaltatnak; az ott kitűntek az életben is jelesei hivatásuknak.

Mint igazgató, az intézet ügyeinek minden szálát kezében tartja. Rend, tisztaság, csín, Ízlés uralkodik egész intézetében, mindenben, amit tesz, amit igazgat; ebben fölül nem múlható. Derék, takarékos gazda, ki azt tartja: minden nap alkotni kell valami szebbet, jobbat. Átvarázsol mindent, amit szebbé, célszerűbbé tenni csak lehet.

Tanítványai legyenek kint- vagy bentlakók, mind apróra ismertek előtte, tud róluk mident; figyelemmel kiséri őket folytonosan. Soh’sem tudják, mikor lép be az „öreg“ közéjük, s szentül meg vannak győződve, hogy előle titkot eltakarni lehetetlen. A fegyelmezés terhét — a nagyobb, de ritka esetek kivételével — egymaga viszi, a legkisebb rendetlenség sem kerüli el tekintetét, s ezt ő maga intézi el. A növendékek mindenben csak hozzá mennek Ítéletért, tanáosért, útbaigazításért, idegen szók értelmezéséért, s minden aprólékos és nagy bajért, mindenféle segítségért, s ő mindenkinek türelemmel és bölcsességgel intézi el ügyét; nemes szíve mindenkit megsegít, megvigasztal, megnyugtat. Ki tudná feljegyezni azok számát, kik a „szép élet“ mellett anyagi helyzetük kedvező voltát is neki köszönik; nem sajnál szót, tettet, ha tanítványaival jót tehet, s épen nem birja elmulasztani, hogy jobb tanítványait méltó állásokra ne segítse. Jó szíve sok kellemetlenséget, sok anyagi