Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1896-1900
28 vagyonosodási érdemben élénkebben tükrözi a lakosság előkelő gondolkozásmódját s emelkedettebb értelmességét, mintha ugyanaz az intézet — mint egy száműzött, vagy árva — a város végén kénytelen bizony mindenkor csak nyomorogva meghúzódni. A „marhavásártér“, melynek egyrészén — mint mondják — nyerné elhelyezését a képezdei épület, a vasúti állomástól, tehát a forgalmi forrástól, jó egyórányi távolságra van ; egészen az ellenkező végén a városnak. Szülő, ha vasúton jön, egy órahosszat gyalogolhat, mig fiához jut; érdeklődő, tanulmányozni, látni, tapasztalni akaró pedagógus — ha gyalogolni rest — csak jó odaviteli áron érheti czélját —: láthatja meg a pápai, állami tanitóképezdét. Mig, ha bent a városban volna: mindenki útjába ejthetné. Elelmiczikkeknek s minden árunak a városon kívülre szállítása szintén pénzbe kerül; de időbe is s gyakran sok vesződségbe. Bent, a városban, semmibe: sem időbe, sem vesződségbe. Gyors segélynyújtás esetén orvos nincs. Hosszú időbe kerül, mig akad s akkor sem kötelezhető, hogy — kivált rósz időben, vagy éjjel — gyalog jöjjön. Hát ez mind - pénz és pénz. Fizetni kell az intézetnek. De meg aztán iparos sem akad mindig annyira s esetleg nem örömest — de
