Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1896-1900

20

növendék ellátásáról gondoskodik, nemkülönben annak felajánlásáért, hogy az állami képezde növendékei, a részökre szervezendő internátus berendezéséig, a főiskolai köztartáson nyerhetnek élelmezést.

Főgondnok ur szorgalomra és kitartásra buzdítva a növendékeket, megköszöni a tanfelügyelő urnák a bemutatás által az egyházkerület iránt tanúsított figyelmét. Az egyházkerület nevében is örömét fejezi ki afelett, hogy az állami tanítóképző-intézet nemcsak felállittatott, hanem mindjárt a megnyitás évében oly nagy számú növendékkel dicsekedhetik, jeléül annak, hogy egy jól szervezett tanítóképző-intézet felállítására és pedig e helyén felállítására, valóban szükség volt s azon reményét nyilvánítja, miszerint az intézettől a nálunk oly nagy mérvben érzett tanitóhiány megszüntetését bizton várhatjuk.

Kiadta:

Körmendy Sándor,

egyházkerületi egyházi jegyző.

Az igazgató-tanács 1896. évi októberhó 21.-én tartotta meg Varyyas Endre kir. tanfelügyelő elnöklete alatt első, alakuló gyűlését, melyen a kir. tanfelügyelő mindenek előtt üdvözölvén a tanács tagjait, bemutatta egyszersmind az intézet élére kinevezett Szováthy Lajos igazgatót, ajánlva őt s a vezetésére bízott intézetet az igazgató-tanács hathatós támogatásába.

Rokonszenv és kedvező auspiciumok között nyílt meg tehát ezzel az uj intézet; egész csendben foglalván el helyét Pápa város kulturális intézetei között, mely örvendetes tényről Szováthy Lajos igazgató a következő sorokban értesítette a pápai közönséget: *)

„Ezeréves múltúnk nagy ünnepén házánk géniusza örömkönnyeket sirt s ebből egy csepp e városra is esett. Drága gyöngygyé kövült e könnycsepp s kies magyar Áthénénk ősi fényben ragyogó kultúrintézményeinek aranyí'onalára fűződött — — a tanitóképezde.

Mily egyszerű név s mégis mily jelentős! Hadseregeknek telepe ez; hol nincs közlegény, mind csupa generális. Nemcsak vezetnek ezek az eszmék békés harczaiban; de ők öntik az erőt a karokba, a kitartást a csontok velőibe, a lelkesedést a szivek mélységébe, ha az emberölő vész riadalma harsam

Ha nem a hulló tömegé, hanem a vezéré a győzelem dicsősége: akkor e dicsőség senkimásé, csupán a tanítóé;

*) L.: a bljápai Lapoké 1896. évi 52.-ik számát. Megemlékezett erről Répay Dániel tanár is a jPitpai Lapok“ 1896. évi 46.-ik számában megjelent „Uj tanítóképző-intézetünk hivatása.“ czimü, hosszabb czikkében s a „ Veszprém“ ez. lapban.