Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1896-1900
> / 21 a tanítóé, ki a bátorság, dicsszomj, győzelemvágy, haza- szeretet, fajimádás, szabadság, nemzeti, ősi erények iránti kegyelet, a haladásért, tudásért, művelődésért, minden áldozatra kész lángolás, a becsületesség, munka, kitartás, fölemelő öntudat s a minden kincsnél drágább hazai, édes nyelv vérbeoltott szeretete, büszke önérzet csiráit helyezgeti el a termékeny szivekbe s növeli ott föl — istenadta kötelességéhez képest — gyümölcsöző fákká, virágpompás, kies berkekké------------igen gyakran vesződséges munkájába fűlt önéletének árán. Ily népvezéreket van hivatva s fog is — isten segélyével — nevelni ez az intézet is, melyet e nemes város kebelében helyezett el atyai kormányunk messzelátó bölcsesége. Ilyen népvezéreket: generálisokat, kiknek kardjuk: a haza- szeretet; sisakjuk: a fontolgató okosság; vállrojtjuk: az erő, a munkabírás; érdemjelök: a kötelességek hű teljesítéséből fakadó önérzet s vezényszavuk mindig az: előre a — békés művelődésben! Ez újszülött bölcsőjénél ne zengjen altató dal. Édesanyai mosoly, bátorító szó s ápolgató kezek öleljék körül e kisdedet. Erre, ezekre van szüksége. Édesanyja, melynek keblén pihen: — e város. Édesanyja, mely őt tejével: szellemével, erkölcsi, művelődési és altruisztikus eszméivel táplálja, igenis, — e nemes város. Édesanyja, melynek világrajöttét köszönheti, mely őt fölneveli, rajongó gonddal gondozza s vele együtt fog élni mind az idők végéig, igenis — e fenkölt gondolkozása s hazafias cselekvésü, lelkes város. Ily anyától születni, ily anyának gyermeke lenni — boldogító gondolat. A kisded kellemes érzést sugárzó mosolya s zsenge gagyogásába az ő őrangyalkái által beleszőtt, hálás köszöneté derül és száll e — talán meg is késett — sorokból az édesanyához : e nemes városhoz; a szeretet mélysége és benső- sége az ő kulturtestvéreihez a tudományoknak e Kánaánján s az a mi — a dajkák — Ígéretünk is, hogy e lelkes, minden áldozatra kész város szeretetöre, becsülésére s magasztos föladatunkra napról-napra méltóbbak lenni törekszünk; isten minket úgy segéljen!“ Az intézetben a rendszeres tanítás csak 1896. novemberhó 3-án vette kezdetét. Addig a szept. 15.-én felvett növendékek tet- szésétőT függött, hogy eljárjanak-e az óraadó tanárok tanításaira, vagy sem. Mivel pedig épen szüretelés hava volt: e szabadságukat fel is használták; bekalandozván a kies Balaton tüzes bort termő vidékét, értékes adatokat gyűjtve Csobáncz, Tátika, Somlyó, Szig- liget regényes várromjain a feladandott iskolai dolgozatokhoz.
