Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1943

IV. A főiskola alkotó részei - B) Gimnázium - I. A tanév története

- 30 á) Neveli munka. a) Hazafias nevelés. Minden alkalmat felhasználtunk mind az iskolai előadásokon, mind az iskola által rendezett ünnepélyeken, hogy az ifjúság lelkében a hazafias érzést erősítsük. A tanév megrövidítése miatt a szokásos emlékünnepélyek közül csak március 15-ét tarthattuk meg, és ezt a napot Kossuth Lajos emlékének szen-* teltük. Ünnepélyünket ugyan a közbejött légi zavarórepülések miatt félbe kellett szakítanunk, de a légiveszély elmultával ez évben is megkoszorúztuk Jókai és Petőfi egykori lakóházát, este pedig Hegedűs Lóránt: Kossuth c. darabját mutattuk be a városi színházban. Pár nappal később, március 24-én, felsőbb rendelkezésre ismét tartottunk a délelőtti órákban Kossuth emlékünnepélyt, mely alkalommal a beszédet Ólé Sándor főiskolai lelkészgondnok mondotta, kegyelettel emlékezvén meg Magyarország egykori kormányzójának halála 50 éves évfordulójáról. ß^ Vallásos nevelésünk célkitűzése a hitvallásos lelki ébredés szolgálata növendékein között és rajtuk keresztül magyar népünk körében. Tanítványainkat öntudatos, hitvalló egyháztagokká, Igével táplálkozó, imádkozni tudó, az életben küldetést és szolgálatra alkalmat látó keresztyén jellemekké akarjuk nevelni. Célkitűzésünk megvalósítása emberi erőnket felülmúló feladat lenne még akkor is, ha nem kellene külső és belső akadályok légiójával megküzdenünk. Forrongó korunk pedig bővölködik bénító akadályokban. Még itt a letünőben lévő liberális racionalista-humanista kor néhány felszámolatlan beidegzettsége

r s ugyanakkor a hitvalló keresztyénség örökúj mondanivalóját türelmetlen egyoldalúsággal elavultnak bélyegző eszmék gátlása is itt kisért már. Ebben a lelkekért folyó nagy küzdelemben alázatosan tapasztaltuk, hogy az egyház Urától vett megbízatás hűséges szolgálata közben erőnket felülmúló feladatunk végzésében emberfeletti erők segítenek kegyelmesen. E segítségben bízva végeztük vallásos nevelő és lelkigondozó munkánkat a tanév folyamán. A vallásórákon rendszeresen tanulmányoztuk a Szentírást, több osztályban foglalkoztunk a Heidelbergi Kátéval, lelki és világnézeti kérdések megtárgyalására, ha szükség volt rá, mindig szakítottunk időt. Ifjúsági istentiszteletet egész évben tartottunk a templomban, vasárnaponként felváltva az alsós és p felsős tagozat részére. így elértük azt is, hogy vasárnaponként a igyülekezeti istentiszteleten is résztvett ifjúságunk egyik fele. A csendesnapokat december 11 — 12-én tartottuk, s teljesen az evangelizáció szolgálatába állítottuk. A szolgálatokat Békefi Benő, a Gyülekezeti Evangelizáció Baráti Társaságának ügyvezető lelkésze, Farkas József konventi ifjúsági lelkész, Szabó Dániel, a Soli Deo Glória Szövetség lelkész-főtitkára, valamint a helybeli lelkészi kar, a theologiai és gimnáziumi tanári testület tagjai, s felkért theologus-ifjak végezték. Különös hálával emlékzeünk meg Békefi Benő áldott szolgálatairól; aki a körünkben töltött 2 nap alatt összesen tíz alkalommal »szolgált igehirdetéssel, előadással, bibliakör és megbeszélés vezetésével. A csendesnapi igehirdetések és előadások témái: »Építsetek templomot.« »Élő kövek — lelki ház.« »Kicsoda az Isten?« »Hogyan lehet hinni?« »Ki tanít meg hinni'?« >A magyar megmaradás útja.« »Lesz-e Istennek elég magyarja.« »Atyánk az Isten!« A csendesnapok áldott hatásának tulajdoníthatjuk azt a buzgó kitartást, melylyel az ifjúság egy komoly csoportja tanév végéig hetenként kétszer «eljárt 'a templomban tartott — ilyenkor igemagyarázattal bővített — reggeli könyörgésekre, s hogy egy — bár egészen kicsiny — csapat többször összejöhetett imaközösségre, melyen diákszívekből szakadtak fel tusakodó imádságok a magyar megmaradásért és iskolánk lelki megújulásáért. Hitvallás- és foga-