Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1942

VI. Barcsi József

- Ii Szeretet voít, ami jellemezte őt családi életében. Tanulni lehetett tőle, hogy hogyan kell egy családapának a családjáért élni. Nem kellett a világ hiúsága neki, ő azt tartotta: az én házam, az én váram. Elnéztem sokszor azt ía gyengédséget, azt a lehelietszerűen finom, tapintatos kedvességet és figyelmességet, a hitvese és gyermekei iránt való féltő, aggódó szeretetet, ami neki annyira sajátja volt. Csapások is érték és azokat hősiesen viselte, mert nagy lélek volt és nagy volt a szeretete. Utolsó szava is vigasztalás volt a hitvestársához: azért ne búsulj. Ne búsulj, ne félj, ne keseregj, Isten gondot visel és — találkozunk. Krisztus a megváltó. Milyen jó ezt tudnunk: Krisztusunk van, aki szeretet. Szeretetből jött, szeretetből élt, szeretetből halt meg és támadott fel érettünk. Örá nézve mondja az apostol: legnagyobb a szeretet. Ö hajié«* kot készített nekünk az Atya házában, ez a szerétet műve. Megigazított ben* nünket, váltságának vérével fedezett el bennünket, ez a szeretet műve. Ma* .gához emel bennünket, hogy ahol Ö van, mi is ott legyünk, szeretteinkkel egyesüljünk, ez a szeretet műve. Milyen jó nekünk ebben a hitben élnünk, a koporsó mellett ezzel a hittel megállanunk. Ez legyen a vígaszunk és boldogságunk. Imádkozzunk! Ólé Sándor főiskolai gondnok, b) Barcsi József sírjánál. Irta és az alsóvárosi temetőben elmondta dr. Pongrácx József főiskolai igazgató. Mint a pápai főiskola ez idei igazgatójának és mint gimnáziumi

1 éveim alatt az itt nyugvó b. e. tanárunk hálás tanítványának jutott a szomorú, de megtisztelő feladat, hogy az iskola és a volt tanítványok nevében bú* csúzzam a szeretett kartárstól és a hűséges, melegszívű tanártól. Egy kedves tanárom szokta mondani, hogy a tanárembernek eszmé* nyékért lelkesedő, maglas célokért hevülő embernek kell lennie, mert csak úgy tudja nagy és fontos munkáját eredményesen elvégezni. A tanár mindig eszmény is az ifjúság előtt, élete a legnagyobb tanítás. Talán a leckeórá* kon nem tud oly hatással lenni a diákokra, mint egész élete irányával, jelleme mindennapi megnyilvánulásával. Bizonyságot teszek, hogy Barcsi József eszményekért lelkesülő tanár volt. Az ő életében megvalósult az, amit korunk egyik híres neveléstani írója úgy fogalmíazott meg, hogy a nevelés akkor éri el célját, ha tud olyan valamit adni az embernek, amit szenvedéllyel képes szeretni. Barcsi József szenvedéllyel szerette tantárgyait, a természetrajz különféle ágait, elsősorban a növénytant. Tudományáért tudott áldozni időt, pénzt, fáradságot. Szakkönyvtárán ban csaknem teljes gyűjteménye volt azoknak a könyveknek, melyek ked* venc kérdéseivel foglalkoztak. Drága, ritka könyvek húzódtak meg a könyve polcokon.