Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1942

VI. Barcsi József

- 10 Legnagyobb a szeretet. A keresztyénséget ez a »legnagyobb« hozta létre. Ha nincs ez a szeretet, nincsen keresztyénség, nincs anyaszentegyház, nincs keresztyén kultúra és nincs keresztyén civilizáció. Az evangéliomot éppen az teszi evangéliommá, hogy Isten szíve lüktet benne, hogy Isten üzenete hangzik benne: szeretlek. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszü* lött fiát adta érette. Az evangéliomban az a megható, hogy Isten szeretet, hogy Krisztus szeretet. A kereszt prédikációjában az a megrázó, az a lerósz kasztó és az a fölmagasztaló, hogy legnagyobb a szeretet, mert íme: így szeretlek titeket. Az őskeresztyénségnek abban van az ereje, hogy a pogá* nyok így mutathattak a keresztyénekre: mennyire szeretik egymást 1 Ennek a szeretetnek a gyümölcse, könnyes alkotásja, verejtékes termése: a kereszt tyén kultúra, aminek munkása, szolgája volt Barcsi József kedves tanárunk. Én annak a kornak az iskoláját, amelybe Barcsi József tanárunk emléke vezet vissza bennünket, azért szeretem annyira, mert ott láttam, éreztem és éltem benne a szeretetet. Sokszor éri gáncs annak a kornak az iskoláját, tanítási és nevelési módszerét. Elhiszem, hogy voltak benne hibák. De kettőt tudok: hogy voltak tudós tanárai annak a kornak, és volt szeretet azokban a tanárokban. Tudták, hogy sokat ér az ismeret, sokat a tudás, de tudták azt is, hogy legtöbbet ér a szeretet. A szeretet az igazi nevelő érték, a szere* tet az igazi kultúrérték. Nem én mondom, Pál apostol mondja, mikor azt mondja,: Legnagyobb a szeretet. A pápai ősi kollégiumnak évszázadokon át az volt a karakterisztikuma, az volt a századok viharaiban kijegecesedett genius lócija, hogy itt legnagyobb volt a szeretet. Ha ez nem lett volna, ma kollégium sem volna. Azok a református ősök, akik a gályára is tudtak menni, akik bujdosóba is tudtak menni, a kollégiumot is halálosan tudták szeretni. Ez a szeretet mentette meg a kollégiumot és ez a szeretet követelte meg, hogy itt mindig szeretetnek kell uralkodni. így tanultunk ki és így ne* velődtünk fel mi szegény falusi paraszt gyermekek ebben a drága, szent kollégiumban. Ennek a szeretetnek volt egyik kifejezője, munkása és szolgája, kép vi* selője és boldog birtokosa Barcsi József tanárunk, akinek a nemzeti kul* túra szolgálatában és a mi szolgálatunkban elégett és kihűlt szívét e ko* porsó takarja. Mi, akik tanítványai voltunk, boldogok vagyunk, hogy lá* bainál ülhettünk és tőle tanulhattunk. A természet ismeretére tanított ben* nünket és a föld ismeretére. Előttem áll tudós magyarázataival, amikor szárnyat öltött a lelke és a természet ismeretén át fel a magasságba, Isten trónusához emelte fel a lelkünket. Sokszor hálátlanok voltunk iránta, de ő hálátlanságunkban is szeretett bennünket. Szelídsége és jósága volt csak nagyobb a tudásánál. Kitüntetés is érte a tudásáért, de mi tanítványai most mégsem erre emlékezünk, hanem a szelíd, a kedves, a jó, a szerető szívű emberre és nevelőre. Szégyenkezünk és bocsánatot kérünk tőled, amiért elle* ned vétettünk; megszorítjuk a kezedet és áldunk tégedet azért, hogy úgy szerettél minket, hogy hordoztad a mi terhünket, kedves tanárunk...