Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

tanult. Ö csak eredményes tanár, tiszta szívű ember, példás apa akart lenni a műveltségéből. S az lett is. Bocsássák meg hát nekem, ha e dobogóra lépve én nem a nagy Petőfit köszönöm meg a Képzőtársulatnak, aki Pápa nélkül is Petőfi lett volna, hanem őt és a többi névtelent, Némethet, Kovácsot és Szabót s hallgatóim közt is elsősorban azokhoz fordulok, akik mint ő a jobbágysors mélyeiből kerültek ebbe a társaságba s most azt kérdezik tőlem: mit csináljunk s mivé legyünk ebben a vi* lágban?

Karácsony Sándor elmondta, mik voltak a vidék képző* társulatai a magyar ébredés korában, amikor Kis János gyűj* tötte maga köré barátait, a pesti piaristák Berzsenyit adták ki, s Jókai és Petőfi Pápán készülődtek. Önképzőkörökre azonban nemcsak azokban a lelkes korokban van szükség, amikor a nemzet maga is serdül s akik ma még az iskolák társaságában utánozzák a kicsit öregebbek kaszinóit, holnap a néma halha* tatlanságból néznek vissza sebes pályájukra. Nagy léghuzamú korokban az iskola ajtaja szinte kicsapódik, a tanterem élet akar lenni. Ma az élet bezárul inkább, láthatárát veszti, mintha csak egy keserves, holtig biflázíató iskolává akarna lenni. Az önképző* kör azonban ilyen korokban is mondhatni gyógyszere, ellen* szere az iskolának. Az iskola nem kérdi, mi történt benned. Elosztja nyolc évre a tananyagot s nem gondol arra, hogy e nyolc évben vagy fél esztendő a serdülésé, amely alatt egész más értelmű és kedélyű ember lett belőlünk: férfi a gyermekből. Az iskola viasznak nézi az agyat, melybe bele kell nyomni az ismeretek kész pecsétnyomóját; az agy azonban egy pólyás gyerek, aki rúgva és kapálva tanulja meg, hogy kell egykor nyúlni és lépni. Az iskola ott hagyja abba a tanítást, nem is tehet máskép, ami a fiatalt igazán érdekelné. A magyar történetet mi a kiegyezésig tanultuk, a technikát a mágneses áramszagga* tóig. Az irodalomtörténetet, úgy tudom, ma is Herczeg Ferencnél szokás a legtöbb helyen abbahagyni. De azért van az önképző* kör, hogy mindezen segítsen. Ha valami váratlan történt veled, aminthogy ifjúságunkban többnyire új és szép dolgok történ* nek: ügyeddé válik egy irodalmi irány, ráriadsz nemzeted sor* sára, megkap a feltalálók nehéz élete, itt előállhatsz s megmutat* hatod, mi történt veled estéről reggelre. Ebben a körben any* nyira vagy,' amennyire csinálsz, képviselsz, alakítasz valamit. Itt igazán munkaiskolában vagy, ahol csak alkotva tanulhatsz.

47