Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

Az önképzőkörök mai feladatai.

Irta : Németh László.

Ha egy magyar író meghívást kap, hogy a pápai Képző* társulat századik évfordulóján beszéljen, először a száz év előtti tagokra illik gondolnia, Jókai Móricra és Petrovics Sándorra, akik az élő Vörösmarty verseit szavalták ebben a körben. Az én első gondolatom — ugyanaz, amely idehozott — bevallom, nem vitt ilyen messze s ily magasra. E százéves ünnepségen is egy szerényebb, ötven esztendős jubileumot hordok a szívemben. Most ötven éve állt ki a pápai kollégiumból és ebből a társu* latból egy mezőföldi gazdafiú, akit akkoriban még az apja lovai hoztak fel ide, az akarattyai szilfa s a veszprémi püspökvár alatt elvivő úton, hazamenet pedig, ha dologidőn állt be a vaká* ció, víg diákcsapatban, az apostolok lován csörtetett a Bakony erdején át haza. Ez a gazdagyerek, beláthatatlan számú jobbágy* ősök után az első, aki a rektor vesszejénél magasabb iskolákig jutott: az apám volt. Azt, hogy van egy Pápa nevű város és hogy a világon önképzőkörök is vannak, az ő elbeszéléséből tanultam meg. Ma is tudom a Heine dalt, amelynek a fordí* tásával itt dicséretet nyert s emlékszem Lampérth Gézának, a főiskola történetírójának a nevére, aki minden dal*, óda*, bal* lada*, s mit tudom én milyen pályázatot elvitt előlük. De nem* csak ilyen külső, önképzőköri emlékeket örököltem tőle. Mert a Képzőtársulat volt tagja rendíthetetlen önképző lett. Gyér* mekkori estéim úgy maradtak meg az emlékezetemben, ahogy ő a szomszéd ágyban a másnapi órákra készül: olasz, spanyol vagy horvát szakmunkákat olvas; Szibériából haza jövő fogoly* társai is egy öreg és makacs diákról beszéltek, aki mongol, burját, török szótárakat forgat s a nyújtón tornázik. Ma is egyike még leghívebb olvasóimnak, aki a kedvemért az új ma* gyár irodalomban is otthonos lett.

A magyar élet nem sok biztatást adott neki erre az önkép* zésre, műveltsége csak teher volt a kisebb rakományúak tolak* vásában. Ö mégis tanult; sokkal önzetlenebbül, mint a fia, aki* ben már benne volt az írói romlottság: tündökölni azzal, amit

46