Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941
Á Képzőtársaság élete a világháború előtti években.. Irta : Szabó Imre. 1902. október 6*án volt. Ünnepélyre gyűltünk össze, amelyet a Képzőtársaság minden esztendőben megrendez. Én is ott nvü* zsögtem a tornateremben a »szecskák« között. Egyszer csak egy alacsony termetű, magyarruhás, lányosképű ifjú ember jelent meg a pódiumon. Az első osztályos gyermek, aki a pápai Kollé* giumba úgy jöttem, hogy hallottam már valamit Petőfiről és Jókairól, azt hittem, Petőfi vagy Jókai van ott a pódiumon. Nem tudom, hogy mit szavalt. Csak a hangja és a heve kerített mindnyájunkat hatalmába. Később tudtam meg, hogy Izsák Józsefnek hívják. Akkor találkoztam először a pápai Képző* társasággal s ez a találkozás rányomta bélyegét lelkemre, mint ahogy minden pápai diák lelkében ott van a pápai Képzőtársaság; nyoma, mint a bankóm a víznyomat. Mi a Képzőtársaság ihlete? Kettős ihletésről beszélhetünk. Az előbb említettem, mintha Petőfi vagy Jókai lett volna a magyarruhás szavaló diák. Égé* szén határozottan állíthatom, hogy az ország bármely tájékán, vagy a rádióban szólaljon meg valaki, mihelyt kinyitja a száját, aki pápai diák volt, azonnal felismeri a beszélőben a pápai diá* kot. Nemcsak a dunántúli dialektusról — mert a pápai diák be* szédében az egész Dunántúl minden tájszólásárnyalata valami csodálatos ötvöződéssel benne van, — hanem arról a páthoszról ismer rá, amely a szóban és előadásmódban megjelenik. A páthosz később lehet álpáthosz, színfalat hasogató bombaszt, de itt, a pápai Kollégiumban, a legkomolyabb és legszentebb hevület, amilyenre csak a diákiélek képes, akit homlokon csókolt titkon a múzsa és ettől a csóktól alvó lelke életre kelt. Petőfi úgy szavalta a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Talpra magyart, Jókai úgy olvasta fel a Pilvaxban a 12 pontot, »Mit kíván a ma* gyár nemzet«, ahogy a pápai Képzőtársaságban megtanultak be* szélni. Az a hanghordozás tradíció lett. Diáknemzedékek őriz* ték évtizedről*évtizedre. Országgyűlési képviselők, írók, bírák, vén papok zsindelytetős kicsi dunántúli templomokban úgy beszéltek, mint Petőfi és Jókai. Diáknemzedékek egymásnak adták át az ő beszédjüknek ezt a hevét. Izsák József úgy leste 20
