Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

kedvenc szavalati darabja Korit és a Fogoly lengyel volt. A. szavalatok nagy tömege természetesen nem sikerült. Akinek a szavalatát részben sikerültnek minősítette a bírálat, az már azt hitte, hogy Egressy Gáborral halad egy úton felfelé. Mindig sikerültek a remek hangú Oroszi Jenő és a csodálatos szónoki és szavaló készséggel megáldott Szombath János szavalatai.

A munkásságok nem írtak birtokpolitikai, társadalompoli# tikai, jogbölcseleti és nemzetgazdasági cikkeket. Nem pedig azért, mert nem értettünk hozzá. Nem értenek ehhez a Képzőtársaság mai tagjai sem, mert erre a különösebb adottság mellett még megizmosult, elmélyült tudás és nagy élettapasztalat is szükséges. Irtunk rajzokat, útleírásokat, irodalomtörténeti és történeti ki# sebb dolgozatokat, elbeszéléseket, beszélyeket, dalt, ódát, him# nuszt, románcot, elégiát, balladát, szatírát és mindenekfelett szerelmes verset. De hát ez természetes. Az élet tavaszkorát él# tűk, a szív és lélek virágzásának gyönyörű idejét. Tele voltunk idealizmussal, rajongással. A szülei házból magunkkal hozott vallásosságot és hazaszeretetei derék tanáraink ápolták, növelték, lobogó lánggá fejlesztették bennünk. Lelkesedtünk mindenért, ami szép, jó és nemes. Szerelmesek voltunk pedig különösen mindig valakibe, akinek mosolygós volt az ajka, ragyogó a szeme, hamvas az orcája, — de ezt már nem professzoraink irá# nyitása, hanem a magunk szíve szerint műveltük. Az is bizonyos, hogy ez az ideál az egyik évben barna volt, a másikban szőke. De hát ez is az ifjúság boldog idejéhez tartozik. Nátus akkor még nem volt, de Pápa is, Pápa vidéke is tele volt serdülő szép leánnyal. Azért írok serdülőkről, mert akkor még az volt a divat, hogy a lányok rendszerint korán férjhez mentek. Megláttuk őket az utcán vagy a Várkertben, amint az édesanyjukkal sétálgat# tak. Megismertük pedig őket a március 15#i ünnepélyeken, me# lyekre Pápa és vidékének művelt közönsége mindig nagy szám# mai sereglett együvé. Nagyon kedves találkozó és szórakozó helyül és alkalmul szolgált ez az akkori intelligenciának. Az ünnepélyt ott tartottuk a ma már néhai pápai színházban, a Szé# chenyi#tér közepén. Az ünnepély után következett a táncmulat# ság. Ott bemutatkoztunk, megismerkedtünk az édesanyák, a ta# nárok és a magunk szigorú felügyelete alatt. Felnőttebb ko# runkban szinte kötelességszámba ment a pápai elite#bálon, a jótékony Nőegylet bálján való megjelenés. Ennek pedig termé# szetes következménye volt a meghívás az előkelőbb családok

16