Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

II. Vallástörténet tanítása és a középiskola V. osztálya

— 9 — viszonyát is ennek megfelelően fejezi ki. A vallásos fejlődésnek azon tipuz sait, melyekkel a vallástörténelemben találkozunk, a társas életet élő emberek azonos iéletmódja, nyelvük közössége, a feji összetartozandóság, a környezet stb. hozzák létre. Igen nagy vonásokban így lehetne megrajzolni a vallás egyetemes tényét, szükségességét és meghatározni lényegét. Azonban a keresztyén vallás abszolutságának megértéséhez szükséges még ,az is, hogy foglalkozz zunk a kijelentéssel, mint minden vallás forrásával. A kijelentés. Bár a vallástörténetnek nem feladata a kijelentés vizsgálata, de ennek tökéletes megértése teszi lehetővé a vallások osztályozását, értékelését, legfőz képen pedig a keresztyén vallás abszolutságának megértését. Mint mondottuk, a vallás az ember érzelmi életében megjelenő valóság, lelki élmény, melynek megindítója egy rajtunk kívül eső, magasabb ú. n. transcendens világban van. A vallást tehát nem az ember teremti magának,, hanem Isten teremti azt, amikor jmint Abszolút Világszellem kijelenti magát nekünk. A kijelentés tehát nem egyéb, mint Istennek bizonyságtétele. Vagyis a természet életében megmutatja magát, nagyságát, erejét, hatalmát, vagy megismerteti lényének tulajdonságait: szeretetét, jóságát, szentségét, irgalmát és akaratát egyes választott emberek lelkén keresztül. Ezen isteni kijelentésből nincsen senki sem kizárva. Mint Pál apostol mondja: »Ami Istenben láthatatlan t. i. az Ö örökkévaló hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva megértetik és megláttatik«. A legkezdetlegesebb vallás is tehát épen úgy Istennek müve, mint a fejlettebb vallások. Ma ez már nem is képezi vita tárgyát. Arra a kérdésre pedig, hogy ugyanazon isteni kijelentés megszakítatlan soráról van^e szó minden egyes vallásban? röviden a következőkben vála* szolhatunk: Semmi okunk kétségbevonni azt, hogy ugyanaz az isteni kijelentés képezi alapját minden villásnak. Azonban természetesnek kell tar* tanunk, hogy a primitiv ember értelmi, szellemi fejletlensége, alacsony mű* veltségi foka csak annyit foghat fel az isteni kijelentés tartalmából, ameny* nyire lelke képes, tehát csak Istennek erejét, nagyságát stb. Később szel*» lemi, értelmi fejlődésével párhuzamosan megismeri Isten lényét is, akaratát és végül Jézus kijelentésén keresztül megismeri mint a teremtett világ gondviselő Istenét, az abszolút, világfeletti Szellemet, mint tökéletes, tiszta lényt. Ha hisszük és valljuk azt, hogy Isten az ő végtelen szeretetéi vei, jóságával, soha meg nem szűnő kegyelmével tekintett öröktőlfogva az emberre és nevelte, gondozta, mint ,a szülő az ő gyermekét, még csak élképp zelni is lehetetlen, hogy a bibliai vallásokat megelőző korban magára hagyta volna az embert. A vallástörténetnek óriási anyaga nemcsak azt bizonyítja, hogy a kijelentés közvetítési módja azonos minden egyes vallásban, hanem azt is, hogy a fejlődés sohasem élőiről kezdődik az egyes vallások életében,