Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1939

II. Vallástörténet tanítása és a középiskola V. osztálya

— 8 — lényegét meghatározni — elfelejtkeznek arról, hogy rövid szavakba nem lehet önteni azt, amit csak körülírni, magyarázni lehet, de nem meghatá* rozni. Hogy miért nem? Egyszerűen azért, mert mi a vallásnak mindig

1 csak a kifejezési formáit látjuk, de sohasem a belső forrást, melyből ezek a formák származnak. A belső megélés, (az úgynevezett vallásos élmény meg= foghatatlan marad a mi számunkra. Tehát itt nem a definitio a fontos;, hanem a közös lényeg, amely painden vallásban meg van, amely minden vallásra érvényes.* Bármelyik vallást is tesszük e ;tekintetben vizsgálódásunk tárgyává,, arra az általános megállapodásra jutunk, hogy a vallás mindig az ember és a természetfeletti között levő viszonynak a megérzése, illetve a kifejezése. Ezt az érzékfelettit, természetfelettit azután 'felfoghatjuk akár anyaginak, akár szelleminek, akár erkölcsi tartalmúnak, akár puszta erőnek, akár szeméi lyes, akár személytelen formában, nevezhetjük Istennek, Örökkévaló Szel* lemnek, mindenesetre olyan valaki, vagy valami ez, amit az ember nem láthat* nem érzékelhet, mert annak hatalma, vagy hatása túlterjed a látható világ határain. Ez az érzékfeletti, természetfeletti: a numinosum, a primitiv vallásokban még csak személytelen erő, hatalom, nagyság, a kultúrvallások* ban már személyes isten. Ezzel a természetfelettivel való viszonybalépés a vallás. Hogy az emberi lélekben a természetfelettivel való kapcsolatba jutás* nak mi az első megnyilvánulása, terre vonatkozólag a sok felelet közül a leg* találóbb az, amely azt vallja, jhogy a vallásos fejlődés kiinduló pontja, tehát a vallásos élmény első .foka: az egész kedélyt betöltő szent félelem, nyugtalanság, mely az embert az vérzékfeletti*örökkévaló iránti tiszteletre, hódolatra indítja. A legkezdetlegesebb, primitiv vallásokban is tapasztal* ható ez a jelenség. Ennek a szent félelemnek, hódolatnak, tiszteletnek leg* közvetlenebb megnyilatkozási formái a kultikus cselekmények, mint pl. az áldozat, tánc, ének, ima, különböző cselekedetek stb. Ez a szent félelem, nyugtalanság tulaj donképen nem egyéb, mint *az ember parányiságának, elégtelenségének érzete, amely azután sokféle formában jelentkezhetik az emberi lélekben. Vagy úgy érzi magát az ember az érzékfelettivel szemben, mint gyenge az erőssel szemben, vagy mint mulandó az Örökkévalóval szemben, vagy mint bűnös a Szenttel szemben stb. A keresztyén vallásra ez utóbbi a jellemző. Tehát az elégtelenség érzése lehet fizikai, szellemi, er* kölcsi, értelmi stb. Ezek a vonások lesznek azután jellemző vonásai az egyes vallásoknak. Ebből magyarázható meg »az, hogy bár minden vallás*' nak az alapja az érzékfelettivel való viszony, azonban ezen viszony mégis oly sokféle, oly változatos alakban jut kifejeződésre az egyes népek vallásos életében. Más szavakkal: minden ember másképen, a maga lelkiségének megfelelően érzi és éli meg az örök istenivel való kapcsolatát és a vele * Dr. Varga Zs.: A vallás lényege.