Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1938

III. A kereskedelmi középiskola. Irta és a május 6.-án tartott szülői értekezleten felolvasta Rab István gimn. tanár

— 8 — a gimnáziummal kapcsolatban egy kereskedelmi középiskola felállítása oly módon, hogy az V. osztálytól kezdve a gimnázium két ágazatra válnék: az eddigi gimnáziumi és a létesítendő kereskedelmi ágazatra. Ezt az elgondolást bizonyára két rendkívül fontos és iskolánk jövőjére elhatározóan fontos és alapvető szempont vezérelte. Az egyik az iskolapolitikai, a másik a pedagógiai szempont. Az egyik a tanulók létszámán nak szaporítását célozza, a másik a csökkentését. Tehát ellentétes szem* pontok, melyek azonban szépen kiegyenlítődnek és feloldódnak az egész* séges és egyensúlybahozott nemzetnevelés gondolatában. Ami az iskolapolitikai szempontot illeti, a kereskedelmi középiskola, mely a négy gimnáziumira és a négy polgárira épül, feltétlenül biztosítaná a tanulók létszámának emelkedését. Ami a jövő szempontjából igen nagy fontosságú. Mert amilyen éber szemmel kísérik egyes nemzetek vagy vallásfelekezetek a maguk népességének szaporodását vagy apadását, époly szorgosan kell erre ügyelni az iskoláknak is. A növekvő létszámú iskola olyan, mint az egészséges fa, azzal a különbséggel, hogy nem ápri* lisban, hanem szeptemberben hoz új hajtásokat. De hogy a hasonlatnál maradjunk, bármennyire örülünk is a viruló, egészséges fának, mégsem lehet végcél, hogy a fának minél több ága legyen, hanem hogy szép és egészséges gyümölcse legyen. Ezért a fát időnként nyesni és ritkítani kell. Épígy a túlnagy létszám az iskolában sem kívánatos: a tanítás és nevelés gyümölcsei érdekében a tanulókat is ritkítani kell. Ez meg a pedagógiai szempont. Ezt a kiválogatást és kirostálást nem szűnik meg hangoztatni és sürgetni a legfelsőbb és felsőbb állami tanügyi felügyelet és nem ok nélkül. Különösen a négy felső osztályban; mert a tanulókkal való, nagyon kívánatos egyéni foglalkozást a nagy osztálylétszám lehetetlenné teszi és ez egyik főoka az eredmény gyengeségének. Pedig a jövőben a felső* osztályok létszámának inkább a növekedésére, mint csökkenésére kell számítanunk, mert ma már a legtöbb életpályához szükséges az érett* ségi bizonyítvány. Ezért igyekeznek úgy a saját növendékeink, mint a négy polgárit végzettek is lehetőleg átjutni gimnáziumunk V. osztályába és a mai helyzet az, hogy ezeknek legnagyobb részét évről*évre el kell utasítani. Ami a kiválogatás szempontjából előnyös, de hátrányos az iskola továbbfejlődése szempontjából. Ezt a két ellentétes szempontot szépen kiegyenlítené a gimnázium felső tagozatának kétfelé válása. Az egyik ágazat maradna az eddigi gimnáziumi ágazat, a másik a kereskedelmi ágazat, melyben a latin*görög tanulmányok és az elméleti matematikai studiumok iránt kevésbbé fogékony növendékek helyet találhatnának. Nem azt mondottam, hogy a rossz tanulók, hanem a kevésbbé fogé* kony növendékek. Ezt különösen hangsúlyozni kívánom. Mert méltóz* tassanak jól megfigyelni: nem arról van szó, hogy a gimnázium szellemi plebeiusaival és intellektuális gyalogosaival népesítsük be a kereskedelmi ágazatot. Hanem a gyakorlatias irányú és hajlamú ifjúsággal. Mert (ab*