Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1938

IV. Visszapillantás az 1938—39. tanévre. Az évzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Tóth Lajos főisk. igazgató

- 18 vallásoktató lelkész tolmácsolt előttünk. Március 16*án pedig Koo T. Z., a Keresztyén Diákok Világszövetségének keleti utazó titkára jött hozzánk és értékes előadásban számolt be a keresztyénségnek a hatalmas kinai birodalomban való térhódításáról és annak új Kina történetében való jelentőségéről. E barátaink között kell megemlítenünk theol. akadémiánk két tiszteletbeli tanárát, Obbink és Brouwer utrechti professzorokat is, akik ugyan ebben az esztendőben nem kerestek fel minket intézetünk* ben, de velünk való együttérzésüket nemzetünk történetének c sorsdöntő idejében szépen kifejezésre juttatták. Az utóbbi a nevezetes bécsi dön* tés után előadása megkezdése előtt e szavakkal köszöntötte Hollandiában tanuló magyar hallgatóinkat, hogy köszönti őket, mint annak a nemzet* nek tagjait, mellyel olyan igazságtalanul bántak el a világháború után. Mi is szeretetüket szeretettel viszonozzuk, életükre és működésükre az Isten bőséges áldását kérjük. De barátaink nemcsak látogatásaikkal és együttérzésüknek szavakban való kifejezésével mutatták meg a velünk való közösségüket, hanem tettekben is. Külföldi támogatóink között most is meg kell említenünk az Amerikai Egyesült Presbiteriánus Egyházat, mely ebben az évben is jelentős anyagi támogatást nyújtott hallgatóinknak. Tillinghast R. C. new* yorki jóakarónk pedig ebben az esztendőben is több könyvvel ajándé* kozta meg főiskolai könyvtárunkat. De első helyen kellett volna megemlítenünk a mi legnagyobb segítőn^ ket és támogatónkat, a dunántúli református egyházkerület gyülekezeteit, amelyek ebben az évben is olyan hűségesen hozták meg Alma Materün* kért anyagi áldozatukat. Az ő hitük és e hitet ápoló intézményeink iránt való szeretetük képezi legerősebb fundamentumát kollégiumunknak, s mi* kor eddigi áldozatos támogatásukért e helyről is hálás köszönetet mon^ dok, kérem továbbra is atyafiságos segítésüket. Hálás köszönetet mondok egyházkerületünk bölcs vezetőinek, első sorban Főtiszteletű Püspök úr* nak és Főgondnok úr őnagyméltóságának, hogy atyai gondoskodásukkal lehetővé tették ez esztendőben is nekünk hivatásunknak hűséges teljesí* tését, kérem továbbra is atyai gondoskodásukat. Köszönjük a főiskolai gondnok uraknak is irántunk való szeretetüket és velünk való törődésü* ket, hogy nem fáradtak meg sohasem, ha ez intézet ügyének felkarolása* ról volt szó. Kérem jóindulatukat továbbra is. Hosszú sorát lehetne még felsorolni azoknak, kik velünk egyek intézetünknek és intézményeinknek szeretetében, róluk majd az Évkönyvünk más lapjain emlékezünk meg bő* vebben, itt csak egy kéréssel fordulok hozzájuk, hogy őrizzék meg irán* tunk érzett szeretetüket és jóindulatukat továbbra is. Ezekben foglalhatom össze nagy vonásokban intézetünk ez évi mű* ködését. Tudjuk, hogy ha ez esztendőben fáradozásunk valami eredményt mutat fel, nem mienk az érdem, hanem a kegyelmes és könyörülő Istené, aki segített bennünket és minden gyarlóságaink mellett is felhasznált