Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1936
III. Visszapillantás 1936—37. iskolai évre. Az évzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató
III. Visszapillantás az 1936—37. iskolai évre. Az évzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató.* Ismét elfutott egy iskolai év, s akiknek az iskola leginkább gondja és szívügye — az egyházi főhatóság, a tanári kar, a diákok — köztük „öreg diákok" is, — és a szülők újból összejöttek az elfutott iskolai év Szilveszterére. Jelentésemmel sajátságos helyzetben vagyok: olyasmit kellene jelentenem, amit mindenki tud. Egyházi főhatóságunk gondos szeme állandóan számon tartja az iskolai élet minden jelentős mozzanatát. A tanári kar az iskolában és az iskolának él, az ő nevelő és oktató munkája az iskola tényleges élete, s mivel ezt a munkát a tanuló ifjúságon és a tanuló ifjúsággal végzi, a diákság is ismeri az iskolai élet minden mozzanatát, s beszámol arról szüleinek is. Mondhatnám hát: ez a jelentés, mivel csupa ismert dolgot akar tartalmazni, felesleges. És még így sem lesz, vagy nem lenne az, mert az iskolai év fontosabb mozzanatainak visszaidézése alkalmas arra, hogy Szilveszter-esti elmélkedésre indítson, hogy elgondolkoztasson. „Az ember nádszál — mondja Pascal, — de gondolkozó nádszál." A francia nyelv a gondolkozás fogalmát a „penser" szóval fejezi ki, ami alapjábanvéve mérlegelést jelent. Mi is használjuk a „mérlegel" szót a gondolkodás kifejezésére, s használjuk az értelmileg hozzá hasonló „megfontol" szót is; sőt ugyanaz a szó, amelyet a francia ,,penser"-ban látunk, megvan nyelvünkben is, az olaszból átvett „pénz" szóban, ahol a „pensa" eredetileg valami megmért dolgot jelentett. Márpedig tudjuk, hogy a fémpénz értékét valamikor megméréssel, mérlegbe helyezéssel kellett minden esetben megállapítani; míg a pénzverő technika kifejlődése fölöslegessé nem tette ezt a körülményes és bizonytalan eljárást. Ezen az iskolai Szilveszteren is mérlegelni akarunk: érdemes volt-e fáradni, verejtékezni; volt-e értelme a munkának, volt-e értelme az áldozatnak. Hogyan keressük valaminek az értelmét? Úgy hogy keressük benne az okot, a célt és a valósuló értéket. * Némi pótlással.