Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

I. Görzsönyi Vargha Kálmán. 1876—1935. Irta: Ólé Sándor. (Arcképpel)

— 6 — ben esperes lett. Ebben a szép pályafutásban én indítékot látok minden pápai diák számára a komoly munkára. Ilyenek legyetek, így tanuljatok, így készüljetek az élett|e|! »Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.« Vargha Kálmán igát viselt ifjúságában és azt nem hányta el magától férfikorában sem. Egész élete úgy volt fölépítve, hogy annak a legkisebb részlete is azc hirdette, hogy neki a Krisztus igája gyönyörűséges volt. Sohasem vonakodott semmi munkától és szolgálattól, amit az Egyház reábizott. Mint fiatal, kezdc pap kapta meg a körlelkészséget és attól fogva életének majdnem legutolsó szakaszáig, mikor már régen kerületi aljegyző, tanácsbiró és főiskolai gondnok volt, végezte ezt a szolgálatot, nagy buzgósággal látogatván a reábizott iskolákat. A munka életeleme volt, minden időkre figyelmeztetvén a pápai diákot, hogy munkásság az élet sója és hogy nem a léhaságban, nem a hiábavalóságokban Van az igazi gyönyörűség, hanem a munkában. Vargha Kálmán, mint Isten lelkétől ihletett buzgó lelkipásztor bizonyára sok szép prédikációt elmondott életében, de én azt mondom, hogy legszebb prédikációja mégis az ő élete volt, mert az ő egész élete a kicsinyeken hü kötelességteljesítés és munka prédikációja volt! Ma azt a sajnálatos jelenséget látjuk, hogy sok fiatalember irtózik a munkától. Az előttük járókat szeretik birálni, szeretik

1 mondani, hogy így kellene és úgy kellene, terveket is szeretnek' készíteni, de odaállni az ekeszarva mellé és kitartóan dolgozni, a hétköznapok munkáit is hűségesen elvégezni, — ezt nem szeretik. Nem mondom, hogy ez általános, Isten őrizzen tőle, de a mai sanyarú időkben, amikoí recsegnek-ropognak hazánk és egyházunk alkotmányának bordái, szomorú jelenség, hogy a munkanélküliek között sokan vannak a munkakerülők. Kedves pápai diáktestvérem, aki e sorokat olvasod, Vargha Kálmán néhai főiskolai gondnok úr életéből tanulj! Tanuld meg tőle a kötelesség és a munka becsvágyát és gyönyörűségét! Vargha Kálmán főiskolai gondnok úrnak jellemzője volt a képmutatásnélküli. igaz őszinteség. Tiszta, egyeneslelkü ember volt, aki feltétlenül igazat mondott, ha haragot vont is ezért magára. Ami a szivén, az volt a száján. Ne. gondoljuk, hogy ez olyan könnyű dolog, hiszen láthatjuk, hogy milyen kevés őszinteséggel találkozunk az életben. Mosoly és méz!édes szó, az van elég, de őszinte szív és igaz lélek, az kevés. Nem volna fele keserűség és csalódás az életben, ha igazak volnának az emberek. Mi az, ami legjobbari elfárasztja, elkeseríti és pesszimistává teszi az embereket? A sok emberi hazugság és hitványság, amivel találkozunk az életben. Efeletti fájdalommal volt tele Arany János szíve is, mikor a »Fiamnak« című gyönyörű költeményét írta, ezért buzdítja fiát és mindnyájunkat (hiszen neki mindnyájan fiai vagyunk): »Járj örömmel álmaid egében, Utravalód e csókom legyen: Kis kacsóid összeftéve szépen, Imádkozzál édes gyermekem«. A költő annyira tele van keserűséggel, hogy szerinte csak 'az álmok egében

1 járhat örömmel az ember. Isten örömre és boldogságra teremtette az em-