Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

I. Görzsönyi Vargha Kálmán. 1876—1935. Irta: Ólé Sándor. (Arcképpel)

— 7 — bért, de ehhez tiszta szívek kellenek, akik meglátják az Istent. Tiszta szivek pedig az Evangéliumtól, a Krisztus megragadásából születnek. Ilyen tiszta szivnek ismertem én Vargha Kálmánt, akiben nem volt álnokság. Utálta a farizeusi képmutatást, utálta a hazugságot és hitványságot, utálta a csalót és álszentet. Az ő egyénisége megtestesülése volt a puritán kálvinista jellemnek, az egyszerűségnek, a tisztaságnak és egyenességhek. Határozott jellem, akiről mindenki tudhatta, hogy egy adott esetben mi lesz az állásfoglalása. Sohase hallgatta el, amit gondolt és sohase gondolít olyant, amit elhallgatott. Akik nem ismerték volna, vagy nem így ismerték volna Vargha Kálmán főiskolai gondnok urat, azoknak ráirányítom erre a jellemvonásra figyelmüket. Mert ez volt Vargha Kálmán. Én ilyennek ismertem kisdiák koromtól fogva és mint ilyent tiszteltem. Szeretném, ha egy olyan közösség alakulna ki a páp,aii kollégiumban, amelyben a hasonló gondolkozású és hitvallású ifjak egyesülnének és amelynek körében lehullnának az álarcok. Tiszta, igaz kálvinista őszinteséggel és egyenességgel tennének vallást hitükről és tennének bizonyságot a Kegyelemnek megtapasztalásáról a mi ifjaink és gyermekeink. Erre volna hivatva a Konfirmáltak Egyesülete, vagy a Kálvin-kör, vagy akárminek nevezzük. Mert életbevágóan fontos a mi számunkra, hogy ebből a kollégiumból tisztaszívű és hitű és egyeneslelkű ifjak kerüljenek ki, akikre építeni lehet, akik oszlopai lehetnek majd a magyar társadalomnak és tényezői a ptiemzeti életnek. Én azt hiszem, hogy Vargha Kálmán, a pápai diák, beváltotta az Ígéretet és megvalósította a hozzáfűzött reményt, mert a munka embere lett, a kötelességteljesítés embere lett, a Krisztus igáját gyönyörűséggel hordozó ember lett tisztaszívű és hitű, őszinte és igaz ember lett, aki mindenfelé becsületet szerzett az intézetnek. November 8-án végbement temetése megható volt. Közelből s távolból rengeteg ember gyűlt össze a temetésére. Pápáról külön autóbusz és két autó vitte tisztelőit a végtisztesség adásra. Az új mezőföldi esperes felkiált az ő első esperesi jelentésében: »Soha még annyi népet vidéki temetésen nem láttam együtt«. Igaza van a mezőföldi esperes úrnak. Mert Kálozra valósággal úgy zarándokoltak az emberek Vargha Kálmán temetésére. Valóságos igaz, hogy hosszú kocsisorban ment beláthatatlan tömegben a falvak népe. Mert nagyon sokan szerették és nagyon sokan tisztelték a mi nagy halottunkat. Temetése méltó volt hozzá. Püspök urunk imádsága, egyházkerületi főjegyzőnk prédikációja, a főiskolai igazgató és az egyházmegyei espereshelyettec- főjegyző búcsúszavai, mind hiven kifejezték a mélységes fájdalmat, amit a gyászünnepen éreztünk. De talán mégis az volt a legmeghatóbb része a temetési gyászszertartásnak, mikor a sok koszorú után, amiket tisztelők és hivek helyeztek a sírra, egyszer csak elkezdtek utat törni maguknak a sűrű embertömegben £ kálozi iskolásgyermekek. P|ici kis fiuk és leányok, alig tudtak odafura-