Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

IV. Lelkészképzés, lelkészi továbbképzés. Irta és a theol. akadémia 1935. évi szeptember hó 26-án tartott tanévnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Trócsányi Dezső theol. akad. igazgató

— 37 — diákjainkat. Kapjanak munkát minden órára, s a munka elvégzését vegyük számba, de ne felmondás formájában, hanem az anyag minél több oldalú, többszempontú megtárgyalásában. Tréfásan azt lehetne mondani: jelest érdemel az, aki a tankönyvi anyagot megcáfolja; tréfa nélkül pedig úgy, mondhatnók: aki alaposan szól hozzá a tárgyalt kérdésekhez, aki nemcsak számot ad a tanultakról, de meg is tudja indokolni, amit tud, s cáfolni is képes az ellenkező álláspontot, egyszóval az, akinek tudása kritikai. Erre azonban nevelni kell az ifjút, s ennek a módja a beszélgetés, az amit a német nyelv »Auseinandersetzung«,-nak mond, (s amire a megfelelő magyar szó a ma még szokatlan »tárgyalkozás« lehetne). Ez a módszer soksok munkát kivánna tanártól és diáktól egyaránt: töviről-hegyire utána kellene nézni a kérdéseknek, de éppen az ilyen keresés tágítaná a kereső' ismeretkörét, s kereső szempontja is ébresztgetné kritikai érzékét. Termé,szetes, hogy ez a módszer az egyes tárgyakon belül különbözőképpen érvényesülhetne, éppen a tárgyak természetének megfelelőleg. Az általánosságtól a konkrétumhoz térve a theologiai oktatásnak a mai előkészítő és magasabbfokú részre tagozódása (alapvizsga előtti és utáni évek) megmaradna, de az előkészítő szakasz csak egy évből állana. Ennek az évnek főtárgya a Biblia tartalmi és építő megismerése volna, amelynek hetenként hat dupla órát lehetne szentelni. Hogy a Bibliát á theologus diáknak tartalmi és építő módon meg kell ismerni, indokolni nem kell. S hogy a tartajlnti és építő megbeszélésbe jobban bele lehet melegedni egy duplaórán, mely megszakítás nélkül tart, mint egyes órán, az megint világos. Az előkészítő év másik főtárgya a német nyelv volna, heti hat órán. Hogy egy idegen nyelven minden theologus diáknak értenie kell szakkönyveket, ez újból nem kiván indokfást; s hogy ez a nyelv számunkra a német nyelv, —• akár szimpatikus ez nekünk, akár nem, — az megint világos. Heti hat órával minden theologus diáknak vinnie kell annyira, hogy az évvégi vizsgán — félévi kollokvium nincs, mert minden órára készülni kell, — német theologiai munkából kurzive olvas. A német nyelv tanulását össze lehetne kötni a theologiai enciklopédia tanulásával, ami szintén tárgya az előkészítő évnek. Azaz az ifjúság előbb elolvasna egy magyar theol. enciklopédiát, azután olvasná, sőt már megbeszélné (részben magyarul, részben németül) a német theologiai enciklopédiát. Az előkészítő év harmadik tárgya a filozófia és pedagógia mezején Való tájékoztatás volna. Ez is igénybevenne heti hat órát; néhány további órát a homiletikai gyakorlat s az ének igényelne. A félévi szünet fölöslegessé válnék; az első évet vizsga fejezné be. A másodévre érve, minden theologusdiák választana egy főtárgyat az ószövetségtudomány, újszövetségtudomány, egyháztörténet, dogmatikaetika és gyakorlati theologia közül. Az a tapasztfalat, amelyet a szemináriumok választásánál tapasztalunk, arra figyelmeztet, hogy a főtárgy kiválasztását a tanári karnak kissé irányítani kellene, különben az elosztás