Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

IV. Lelkészképzés, lelkészi továbbképzés. Irta és a theol. akadémia 1935. évi szeptember hó 26-án tartott tanévnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Trócsányi Dezső theol. akad. igazgató

— 38 — aránytalan lehetne. Főtárgyából naponként kapna a theologusdiák egy duplaórát: ezen a másodévesek eleinte a tájékozó tankönyv anyagát beszélnék meg az órán tanárukkal, de hallgatnák a harmsad!- és negyedévesekkel folyó magasabbrendű munkát is (ugyanis az azonos főtárgyú másod-, harmad-, negyedéves hallgatók együtt volnának). Ez a magasabb rendű munka standard munkák olvasásáról való beszámoló volna főleg a harmadéveseknél, a negyedévesek már részlettanulmányokat végeznének — nemcsupán folyóiratcikkeket olvasván, mert ezt minden évfolyam teszi (az első is a pedagógia és filozófia terén) —, hanem kérdések megoldásán is dolgozván. Nagyszerű munkaközösség alakulhatna itt ki az ifjabb és idősebb »szaktársak« között, sőt tanár és diákjai között. Elképzelhető pl., hogy tanár és diákjai a munkaközösségben egy téma kidolgozásán fáradoznak, s ennek eredményeképpen a tanár egy munkát publikál, melynek előszavában megemlíti, hogy e dolgozat létrejöttében része van a munkaközösségnek is, különösebben A, B, C... diákoknak. Viszont nem elképzelhetetlen, hogy a diák egy kisebb feladat megoldásán dolgozván (akár a tanára témáján belül is), tanulmányát publikálja —• hol, majd előtűnik —, s megemlíti, hogy munkája létrejöttében része van tanárának, X-nek, de A, B, C... diáknak is. Hiszen a dialógusban értékes gondolatok villanhatnak fel A, B, C stb.-nél is, amelyeket K, L, M dolgozó felhasznál. Főtárgya mellett, melyben a kutató és kritikai stádiumig jutna el diákunk, a többi tárgyakból kisebb tájékoztató kollégiumot hallgatna; vagy pedig — ami jobb volna — nem venne fel minden tárgyat, mint ma, hanem csak a főtárgyához közelebb esőket. Mindenesetre minden diák foglalkozna egyháztörténettel és gyakorlati theologiával (valamint »A világ napi problémái« címben a politika, szociologia és közgazdaságtan aktuális kérdéseivel az objektív elmélet síkjában), de a munkamegosztás eljuthatna bizonyos szakszerűségig úgy, hqgy a vizsgát (amely vagy minden év végén, vagy csak a negyedik év végén volna) ki|-ki a főtárgyából tenné. Az pl., akinek ószövetségtudomány a főtárgya, vizsgáznék még újszövetségtudományból és rendszeres theologiából mint második tárgyból; az újszövetségesnél a tárgyak ugyanezek volnának, de az újszövetségtudomány állna első helyen. A többi csoportosítás ez lehetne: 1. egyháztörténet, rendszeres theologia, újszövetségtudomány; 2. rendszeres theologia, egyháztörténet, újszövetségtudomány; 3. gyakorlati theologia, rendszeres theologia, újszövetségtudomány. Nem elképzelhetetlen, hogy akinél az ószövetségtudomány vagy az újszövetségtudomány második vizsgatárgy, ebből a tárgyból magyar Szentírás szöveg alapján vizsgázik, sőt nem is foglalkozott a Biblia antik nyelveivel. Mégis kívánatosnak látszik azonban, mivel az újszövetségtudomány minden diák vizsgáján szerepel, a görög nyelvvel való rendszeres foglalkozás. S ha 40—50 theologusdiákból 8—10 ószövetségtudományos alaposan ismeri a héber nyelvet, nyil-