Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

IV. Lelkészképzés, lelkészi továbbképzés. Irta és a theol. akadémia 1935. évi szeptember hó 26-án tartott tanévnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Trócsányi Dezső theol. akad. igazgató

IV. Lelkészképzés, lelkészi továbbképzés. Irta és a theol. akadémia 1935. évi szeptember hó 26-án tartott tanévnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Trócsányi Dezső theol. akad. igazgató. »Jó pap holtig tanul«, mondja a közmondás; viszont ezzel a közbölcseséggel némelyek szeretik szembeállítani a variált szállóigét: a papi nem lesz, hanem születik. Ebben az esetben a papnövendéknek sem ldell semmit sem tanulni — amit némelyek talán örömmel is fogadnának —; elég, ha elhivatott, vagy ő annak érzi magát, s akkor nincs másra szükség tálán, mint hogy elsajátítsa egyháza rituáléját és igehirdető stílusát," ami csak egy kis hozzáadás a születésbeli adottságokhoz: de semmi esetre sem az a nagy átalakulás, amely a leendő lelkipásztor számára elengedhetlen feltétel, s amit legtalálóbban az újjászületés szó fejez ki. Miről van itt szó? Nem gondolunk viharos megtérésre, az egész lelkület hirteleni átváltozására, s az előbbi világfiának átmenet nélkül misztikus rajongóvá alakulására. A kegyesség története bőven ismer ilyen átalakulásokat is

; de ezek az esetek rendkívüliek: itt viharos életfolyású, ott betegesen érzékeny lelkű emberek lelki konvulziói, amott rendkívüli beh itások folytán előállott rendkívüli emóciók eredményei. Theologiai főiskolákra olyan ifjak mennek, akik hivatást éreznek magukban, akiket a lélek legmélyéről feltörő, vagy a szív legbensőbb kamrájában égő vonzalom hiv a lelkek és a Lélek szolgálatára. Egyesek az emberi lelkek iránt éreznek előbb élénkebb szimpátiát: átérzik fájdalmukat, s azt a mérhetetlen szenvedést, amely az emberi lelkek osztályrésze. Mások a lelkek felett közvetlenebbül érzik a Lelket, Istennek Lelkét: őket ennek a hangja hivja, hívogatja magához, s küldi önönmagától az emberekhez, hogy vezesse őket Hozzá. A lelkipásztor az az ember, aki az emberi lelkek és a Lélek, Isten lelke között a hidat ismeri, s másokkal is meg akarja ismertetni. Ez a hid az az Ige, amelyet a keresztyén vallás tanítása szerint maga Isten szólt az ő kiválasztott kegyesei lelkén keresztül, s amely a maga teljességében a Jézus Krisztusban lett nyilvánvalóvá. Bármelyik oldalról érezze is a theologus diák a »hivatás«-t, — a lelkek, vagy a Lélek felől: — oda kell eljutnia, hogy a lelkek és a Lélek találkozását a hit, az Ige segítségével, erejével szolgálni tudja. Ebben a találkozásban kell megoldódnia létünk minden rejtélyének, itt kell — és csak itt lehet — megenyhülnie minden fájdalomnak, és itt lehet — csak itt lehet — elérni az emberi szív kiirthatatlan vágyát, a boldogságot. Életünk tragédia mindaddig, amig a hitben megnyugvást, megbékélést nem találunk. Életünk örvendezés, mihelyt tudjuk, éljük, hogy mindenre van erőnk