Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1935

III. Isten szuverénitása és az állam Kálvin tanításában. Irta és a ref. theologiai tanárok 1936. évi, Pápán tartott országos konferenciáján elmondta D. Dr. Bohatec József, a bécsi egyetem professzora, a pápai theol. akadémia tiszteletbeli tanára. Fordította Dr. Trócsányi Dezső, a pápai theol. akadémia tanára

— 27 — köszöni az egyén is a maga létét. Lényegileg nem más Gierke még ma is sokat emlegetett és szervesnek nevezett társadalomfelfogása sem, aki szerint az állam az alkotórészek összegétől különböző elvont egység, jogi kapcsolatokból létrejövő személy (Verbandspersönlichkeit), amelyet mint ilyet, és csak mint ilyet illet meg a jogalanyiság (Rechtssubjektivität) és a szuverénitás. Ez a jogi kapcsolatokból létrejövő személy csak modern kiadása a középkori tanításnak, csak jogászi fikción nyugvó észtermék, melynek alig van kapcsolata az államban élő személyek valódi összeségével. Kálvin szerint az állam nem az alkotórészek összegétől különböző elvont egység, nem is elképzelt „kötelékszemélyiség" (Verbandspersönlichkeit), hanem soktagu szerves egység, azaz a sokféleség egysége (Einheit in der Mannigfaltigkeit). Ebből az állam és a nép viszonyának közelebbi meghatározásához jutunk. Való igaz, hogy a reformátoroknál hiába keressük az állam és a nép akár tényleges, akár fogalmi megkülönböztetését; mindamellett a kálvini államtan organikus volta megadja a lehetőséget, hogy rajta túlhaladva s vele mégis összefüggésben maradva új formulát keressünk az állam és a nép viszonyának meghatározására. A kálvini államtan ugyanis kifejezetten összeköti a szervesség gondolatát a tekintély gondolatával, azaz úgy véli, hogy minden igazi szervezet a fölé- és alárendelés elvének megtartása mellett áll fenn. A mai éles különbségtétel szerint a nép egy élő és mozgó organizmus alakulata, az állam pedig jogi, statikus szerkezet, — a nemzet fogalma is szerves keletkezésre és alakulásra vall —, ezért az államot így határozhatjuk meg: afelsőség által egybefoglalt nép. Azaz a nép organizmusában a felsőség mint fej rendet teremt az egyének közt, gondoskodik a jogok és kötelességek egyensúlyáról, s ezzel az organizmust megtartja a maga elevenségében. E szerint a nép fogalmában inkább a szervesség, az állam fogalmában pedig a tekintély a szembetűnő, de a felsőség mint tekintély mégsem statikus jellegű. A felsőség ugyanis isteni rendelés, s így adottság, de mivel benne van a nép organizmusában, s abban vezető szerepet játszik, egyúttal dinamikus tényező is. Hogy a felsőségnek a hatalom eredményes gyakorlását lehetővé tegye, Isten felruházta a hatalom gyakorlóit az Szentlélek sajátságos ajándékával a heroicum ingenium-mai, a heroica virtus-szal: a felsőség ezzel pneumatikuscharismatikus jellegűvé válik. Ezzel együtt az állam és minden evilági létrend sajátos jelleget nyer. Bár az államban és minden evilági létrendben érezhető a bűn nyomorúságának hatása: az a tanítás, hogy Isten uralkodik a pneumatikus személyiségeken keresztül az államban és minden létrenden, az államnak megadja a maga sajátos jellegét. 2. Kálvin e tanítása, melyet a lutherizmus ebben a formában nem ismer, mely szerint az Isten kegyelméből való uralkodás gondolata a kharizmatikus vezető felsőséget kiveszi az evilági létrendből, s a pneumatikus szférába emeli fel, teljes szakítást jelent a középkori rendszerrel. Az uralkodó és a felsőség hatalmát és tekintélyét nem valami szakramentális mágikus erő ered-