Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

V. Egyház és politika Székfoglaló értekezés. Irta: Dr. Török István theol. akad. r. tanár

— 44 — általánosítja, ez az élet- és világnézet a többi mellé sorakozik és csak egy lesz a sok között. így, mint emberi tulajdon menthetetlenül világi bölcsességgé válik. Ez a világi bölcsesség pedig azonnal elvesztette eleven erejét, aminí elhalkult benne értelmetadója, Istennek beszéde. Hasonlíthatnék a világnézeti alapon aktív keresztyénséget hirdetőket a mesék boldogtalanjához, akinek markában reggelre kelve haszontalan kaviccsá válik az álmában féltve szorongatott kincs. S a kavics kavics marad, ha mégoly pátosszal állítnák is róla, hogy kincs. Ez a két kivezető út voltaképpen együvé tartozik, már amennyiben az ellentétek egységet alkotnak. Ha a reformátori íráselvre gondolunk, mely szerint az ige nem más, mint a Biblia szava, de nem önmagában, hanem ezt a szót »mint hagszert« megszólaltató Lélekkel egységben véve,

1

1 akkor érdekes észrevételt tehetünk. A bibliai idézetek alapján politizálóknál a betű volt minden s a Lélek hiányzott, a világnézettel operálóknál meg pont fordítva történt: a »lélek« volt meg s a »betű« hiányzott. De a lélek a Biblia betűje nélkül éppúgy nem volt a Szentlélek, mint ahogy viszont a lélek nélkül használt betű sem mondotta azt, amit mondani akar. Itt is, ott is hiányzott vagy nem érvényesült az ige. Ezért mind a két kivezető út tévút, vag> zsák-utca és még a kettő együttesen sem volna használható, amennyiben két rossz egyesítéséből itt sem állhat elő egy jó. Nincs tehát theologiailag hitelesített keresztyén politikai programm és nem is szerkeszthető, nincs tehát és nem is lehet keresztyén politikai párt sem, Programm nélkül, vagy idegenből kölcsönzött nem-keresztyén programmal, hogyan is volna képzelhető keresztyén politikai párt? S ha feltétcleznők is a lehetetlent s azt mondanók, hogy igenis van keresztyén politikai programm, még akkor is fent maradna a nem kevésbbé súlyos kérdés, vájjon amit teszünk, megfelel-é keresztyén programmunknak; lehet-é saját cselekedetünknek keresztyén fémjelzést adni morális gőg és hivalgó farizeizmus nélkül? — S ha még itt is feltétcleznők az emberileg lehetetlent, vájjon nem kellene-é a keresztyén politika mellett épp olyan alapon keresztyén bankot, keresztyén fogyasztási szövetkezetet, keresztyén szállodát, keresztyén borbélyüzletet stb. létesíteni? Hiszen nemcsak az állami, hanem a gazdasági életbe is »be kell mennünk kálvinista elveinkkel«. Erre azonban már eszünkbe ötlik a kurzus-idők egyik elégedetlenjének izgágáskodása, mely szerencsésen ketté is metszi délibábos elmélkedésünk fonalát: »Ma már nálunk minden, de minden keresztyén, — csak éppen keresztyéneket nem látni sehol!« Dehát menjünk csak vissza mégegyszer a realitások világába és a tapasztaltak után, valamivel halkabb hangon tegyük fel a kérdést: Hát ha valaki sem a Bibliát, sem a keresztyén világnézetet illegitim módon ki 1

1 Lásd erre vonatkozólag Luther és a Biblia c. tanulmányom (Pápa, 1934) 10—15. lapját.