Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

V. Egyház és politika Székfoglaló értekezés. Irta: Dr. Török István theol. akad. r. tanár

— 42 — egészen rövid időre szólót sem, amelyik a református keresztyén névre rnéltó lenne. Amint a népélet fennálló rendjének egyetemes látásába próbálnák beleilleszteni, pontokba foglaltan Isten akaratát — már pedig ez volna a keresztyén pártprogramm —, nyomban átlépnék etikai illetékességük határát. Mert feltéve azt a magábanvéve is valószínűtlen esetet, hogy a tényleges helyzetet valamennyien egyformán látják és egyformán ítélik ugyan honnan tudhatnák Isten valóságos konkrét akaratát? — Példán szemléltetve: Vájjon okvetlenül az az államrend theologiai etikai szempontból a legjobb, amelyik a keresztyén szabadságot biztosítja? Nem lehet éppen Isten akarata ezzel szemben esetleg éppen a szabadság elvesztése és az egyház üldöztetése? Vájjon az üldözés rostáló és eggyéforrasztó munkája nem lehet Isten jótetszése szerint egy igazán keresztyéni közösségre esetleg kedvezőbb is, mint a szabadság? — Más példát véve: Vájjon okvetlenül az antirevolúciós álláspont, vagy esetleg a revolúciós Isten akarata szerint való? A holland szigorú reformátusok az előbbihez, ugyanakkor a svájci református vallásos szociálisták

9 meg inkább az utóbbihoz hajolnak, noha itt is ott is theologusok a szóvivők s a két vezér: Kuyper illetve Kutter theologiai felfogása, ha párhuzamba állítanók, a nagy eltérések ellenére is lényeges pontokban találkoznék. Melyik nézet mellett foglaljon állást hát a programmcsináló theologus? Elméletileg eldönthetetlen. Isten útai nem a mi útaink, az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Még a legnagyobb theologusok sincsenek Isten titkos tanácsába beavatva; mi jogon mernék hát theologusok kieszelt pártprogrammjukat keresztyéninek minősíteni? — Vagy talán legtanácsosabb volna az aggályoskodó theologusokat eleve kizárni a játékból? Felesleges dolog: a theologusok közül az aktív keresztyénséget sürgetők, a kevésbbé aggályoskodók — akik különben olykor igen tiszteletreméltó egyháztörténeti nagyságok — mindenkor kerestek maguknak kivezető útat. IV. Két kivezető út kínálkozott. Az egyik úton a Bibliát, a másikon a keresztyén vagy kálvinista világnézetet vették segítségül. Ügy vélték, hogy a Biblia illetve a világnézet alapján mégis csak megszerkeszthető a keresztyén politikai programm. A Bibliát ebben az esetben, olykor a legorthodoxusabb értelemben inspirált, utolsó betűig Istentől diktált könyvnek tekintették s mint a cselekvési szabályok szilárd kódexét érvényesítették. így egy kis utánjárással bibliai idézetekből tényleg lehetne politikai programmot kikerekíteni. De a Biblia ilyen lelketlen-kazuisztikus felhasználásával fétist csinálnánk belőle 9 Lásd erre nézve: Barth Károly theologiájának a kezdetei c. disszertációm (Pápa, 1931) 20—28. és 38—40. lapjait.